A szokásokhoz híven az idei Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlésen is megtekinthettek a látogatók, egy a Kárpát-medence szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglalás korába bepillantást engedő régészeti–embertani tárlatot. A kiállítás évről-évre visszatérő elemei és leletei mellett minden alkalommal számos újdonsággal is készülünk.  Az alábbi cikkünkben, egy kiemelkedő hun kori emlékről, Vezér utcában megtalált leletről olvashatnak.

Előkelő hun portréja a tudományos arcrekonstrukció alapján (Kertai Zalán)

1961. december 1–én, Budapest 14. kerületében, az Egressy út és a Vezér utca sarkánál zajló építkezésen a munkások véletlenül egy sírt bolygattak meg. A leletmentő régészeti feltárás során a magányos sírból egy emberi csontvázat, egy lókoponyát három nyakcsigolyával, továbbá mintegy tucatnyi tárgyleletet mentettek ki. A tárgyak, melyek között lószerszámzat elemei, arannyal befuttatott vas övcsat (valamint egy kisebb méretű, talán lábbelihez használatos csat) és vörös ékkövekkel díszített aranylemezkék is voltak, arra utaltak, hogy a sír egy rangos, előkelő személyé lehetett.

A Budapest–Vezér utcai hun kori sír sírrajza (Forrás: Nagy M. 2010)

Aranydíszítéses vas övcsat – Budapest–Vezér utca

A régészek által elvégzett összehasonlító vizsgálatok alapján az eltemetés módja és a sírmellékletek elemei a Fekete–tengertől északra eső sztyeppei területek, a Krím, a Kubán vidék és a Kaukázus északi előtere, valamint az Észak–Kaszpi régió szarmata–hun leleteivel rokoníthatók.

A lókoponyát (amely az egész lovat szimbolizálta = részleges lovas temetkezés) sajátos módon fejtetőre állítva helyezték el a sírban fekvő személy lábánál. E szokás párhuzamai egészen az Altaj–hegységig vezetnek keletre. [A lócsontok jelen ismereteink szerint elkeveredtek, hollétükről nincs információ. Ez sajnálatos, mert így nincs esély arra, hogy a ló fajtája meghatározható legyen.]

Bronzcsüngő

A lócsontok közelében lószerszámzat részeit (egy aranyozott pálcavégű vaszabla roncsait és egy kantárdíszként szolgáló, vékony aranylemezkével bevont, rombusz alakú csüngőt), valamint egy bronzcsengőt és vaskolompot találtak. Ló vagy lószerszám társaságában csengőt vagy kolompot a sírba helyezni ázsiai eredetű hun szokás volt, melyre a mai Mongólia területén található híres Noin-Ula lelőhely hun kurgánsírjaiban is találtak már példát. Érdekesség, hogy a sírba helyezés előtt mindig eltávolították a kolompok nyelvét (a budapesti hun leletnél is hiányzott a nyelv). Ennek minden bizonnyal rituális okai lehettek.

A sír kiemelkedő leletegyüttese még az a hét darab gránátberakásos aranylemezke, amely a csontváz két combcsontja közötti területen feküdt. Ezek legvalószínűbben kaftán– vagy övdíszként szolgálhattak. A hunok között bevett gyakorlat volt az ékszerek „újrahasznosítása”. A vizsgálatok alapján itt is ez történhetett: a díszítő veretekként funkcionáló hét aranylemezke közül legkevesebb három darab eredetileg egy aranydiadém része lehetett.

Aranydiadém részeként rekonstruált ékkőberakásos aranylemezkék – Budapest–Vezér utca

Fegyverzet elemei nem kerültek elő a csontváz mellől (csupán egy vaskést találtak, ám ez feltehetően elveszett a feltárást követően). Ugyanakkor a korszakból több olyan temetkezés ismert, amikor a fegyvereket nem az elhunyt mellett, hanem egy külön sírban helyezték el.

Az eltemetés ideje a tárgyi leletanyag alapján az időszámításunk szerinti 5. század középső harmadára tehető, a sírban fekvő személy pedig egy hun előkelőség lehetett.

A sírból feltárt csontváz a koponyától a combcsontok végéig őrződött meg. A térd alatti csontok hiányoztak. Ezek akkor veszhettek el, amikor az építőmunkások megbolygatták a sírt. Az elhunyt az embertani vizsgálatok alapján egy alacsony termetű (e sorok írójának számításai szerint ~160 centiméter magas), vékony csontozatú, 20 év körüli férfi lehetett. A koponyáján europid és mongolid formai jellegzetességek egyaránt megfigyelhetők.

A Budapest–Vezér utcai hun ifjú koponyája

A hunok az időszámításunk szerinti 420–as években helyezhették át birodalmi székhelyüket a Kárpát–medencébe. Hazánk területéről több gazdag, a hun elithez köthető temetkezés ismert (például Szeged–Nagyszéksós, Pécs–Üszögpuszta). Ám ezek szinte kivétel nélkül úgynevezett halotti áldozatok, vagyis olyan sírok, amelybe nem az elhunytat tették, hanem csak bizonyos tárgyait helyezték el szertartásosan. A Budapest–Vezér utcai sír ezért kuriózum a hazai leletanyagban: itt nem csupán egy rangosabb hun személy néhány tárgyát, de magát az eltemetettet is megtaláljuk. A jó állapotban megőrződött koponya pedig azt is lehetővé teszi, hogy az anatómiai–szobrászi arcrekonstrukció módszerével felépíthető legyen rá az arc, s ezzel az egykoron élt rangos hun ifjú megelevenedhessen előttünk.

Az előkelő hun ifjú arcrekonstrukciója a Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlésen

A rekonstrukciót Kustár Ágnes, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának antropológusa, „arcrekonstrukciós specialistája” készítette el. Először a IV. Ősök Napján, Bugacon volt megtekinthető.

Évinger Sándor, antropológus (MTM, Embertani Tár)

.

Kiegészítő információk

A Budapest–Vezér utca lelőhely tárgyleletei a Budapesti Történeti Múzeum, Aquincumi Múzeum Népvándorláskori gyűjteményében találhatók, az emberi csontmaradványokat pedig a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára őrzi. Az ismertetőben szereplő tárgyfotókat az Aquincumi Múzeum, a koponyáról készült képeket a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára bocsátotta rendelkezésre.

A szintén az Ősök arcképcsarnokában először bemutatásra kerülő Bugyi–Felsővány lelőhelyen feltárt tarsolyos honfoglaló vitéz arcrekonstrukcióját Kustár Ágnes (MTM-Embertani Tár) és Balikó András (szobrászművész) készítik. A bugyi-felsőványi honfoglalókról, köztük a legújabban előkerült tarsolylemezről korábban már jelent meg írás a Kurultaj honlapján: http://kurultaj.hu/2016/11/a-legujabban-elokerult-magyar-tarsolylemez/ Az arcrekonstrukció készítés módszeréről szintén olvasható egy rövid ismertető a Kurultaj honlapján: http://kurultaj.hu/2013/07/dobo-istvan-arcrekonstrukcios-munkalatainak-bemutatasa/

Felhasznált irodalom

Bottyán, O. (1967): Data to the Anthropology of the Hun Period Population of Hungary. – Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici 59: 455-464.

Bóna, I. (1993): Hunok és nagykirályaik. – Corvina könyvkiadó.

 Nagy, M. (2010): A Hun-Age Burial with Male Skeleton and Horse Bones Found in Budapest. – In: F. Curta (ed.): Neglected Barbarians. Turnhout: Brepols, pp. 137–175.