A Magyar Turán Alapítvány és a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára közötti együttműködés keretében az idei Gárdonyi Géza emlékév tiszteletére elkészül a híres egri várkapitány, Dobó István tudományos alapú arcrekonstrukciója. Ezt az augusztus 9-e és 11-e között Bugac mellett megrendezésre kerülő II. Ősök Napján láthatja majd először az érdeklődő közönség. Az alább olvasható cikkben bemutatásra kerülnek az arcrekonstrukciós munkálatok fázisai, bepillantást nyerhetünk a szakszerű tudományos munka rejtelmeibe.

Dobó István neve leginkább Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regényéből ismert. A műben leírást kapunk Eger várának 1552. évi török ostromáról, amikor is Dobó István várkapitány vezetésével az egri védők nagyjából huszonötszörös túlerővel szemben álltak helyt hosszú heteken át, mígnem a törökök végül feladták az ostromot. A későbbi török terjeszkedést ez a győzelem sem tudta megállítani, azonban akkor Európa-szerte híre ment az egri védők hősiességének.

Dobó István (1502 – 1572)

A kalandos életutat bejárt Dobó István (többek között erdélyi vajda és Bars vármegye főispánja is volt) 1572-ben, 70 éves korában hunyt el. A történeti leírások alapján testét a ruszkai (ma Dobóruszka) családi birtokon, a helyi templomban helyezték örök nyugalomra. A templom azonban a századok során többször átépült és kibővült,  a sír pontos helye idővel feledésbe merült.

Néhány évvel ezelőtt Dobóruszka település és az Egri Dobó István Vármúzeum együttműködésével (szlovák részről a Tőketerebesi Örökségvédelmi Hivatal szakfelügyeletével) hosszas kutatás után sikerült meglelni Dobó István sírját a dobóruszkai templomban. Azt, hogy valóban az ő sírját és csontjait találták meg, a régészeti és antropológiai vizsgálatok is alátámasztották. A csontokat 2008. június 28-án ünnepélyes keretek között újra eltemették a dobóruszkai templomban.

Dobó Istvánról sajnos nem maradt fenn hiteles ábrázolás az utókor számára. Talán a fia (Dobó Ferenc) által később készíttetett síremlék fedőlapján szereplő ábrázolást tekinthetjük többé-kevésbé valóságalapúnak, ám ez nem dönthető el a jelenlegi ismereteink alapján. Kérdéses, hogy rendelkezésére állt-e a fedőlapot készítő mesternek egy kellő pontosságú rajz vagy festmény Dobóról, amelyet mintaként használhatott fel, vagy csupán a családtól kapott néhány információ (pl. szakáll és hajviselet, keskeny vagy széles arca legyen-e, kiugró vagy piszébb orra stb.) alapján dolgozhatott. Az a tény azonban, hogy sikerült rálelni a sírra és benne Dobó koponyájára, lehetőséget teremt arra, hogy hiteles, tudományos alapú arcrekonstrukció készülhessen az egri várkapitányról.

Dobó István síremlékét borító fedőlap, illetve egy arról készült rajz

A Magyar Turán Alapítvány úgy gondolta, hogy él a lehetőséggel, és a Gárdonyi Géza emlékév tiszteletére, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárával együttműködve arcot adnak a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom közötti küzdelmek egyik legismertebb szereplőjének.

A tudományos alapú rekonstrukciót a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának arcrekonstrukciós specialistája, Kustár Ágnes, valamint Balikó András szobrászművész készítik közösen. A jelenleg ismert legpontosabb metódussal, az úgynevezett szobrászi vagy plasztikus arcrekonstrukció módszerével fognak dolgozni, mely során egyenesen a koponya másolatára építik vissza az arcot!

Bár a rekonstrukcióhoz szükség van a koponyára, ám a sírhely újbóli megbolygatása mégis elkerülhető. 2008-ban, a visszatemetést megelőzően Dobó István csontjai rövid időre a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerültek, ahol dr. Pap Ildikó antropológus, tárigazgató vezetésével embertani vizsgálatokat végeztek rajtuk a szakemberek. Ennek keretében a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján elkészült a koponya CT felvétele, majd pontos, háromdimenziós, digitális mása is. A digitális koponyamodellből gyorsmásolói (rapid prototype) eljárással műanyagból kinyomtatható 3D-ben a koponya másolata. Kustár Ágnes és Balikó András ugyanúgy dolgozhat majd ezen a másolaton, mintha az eredeti koponyát tartanák a kezükben.

Átlagos esetben a rekonstrukciót megelőző első lépés a koponya kinyomtatása lenne. Igen ám, de sajnos a sírban uralkodó körülmények hatására Dobó István koponyája kissé torzult: a nyakszirtnél benyomódott, vetemedett, az állkapocs egy része hiányzik, és az agykoponyán is találhatók kisebb csonthiányos területek. Ezért a munka során először a hiányos részek pótlása, illetve a vetemedés korrigálása történik meg a koponya háromdimenziós, virtuális másán számítógépes morfometriai elemzések segítségével. (A vetemedés esetében például, ha ismert annak iránya és mértéke, akkor a koponya digitális modelljéből kiindulva a megfelelő programok alkalmazásával visszaalakítható a feltételezett eredeti forma.) Amint ezzel elkészülnek, megtörténik az immár ép koponya kinyomtatása.

Dobó István koponyája

Ezután már megkezdődhet a tényleges arcrekonstrukciós munka, mely során Kustár Ágnes és Balikó András közvetlenül a koponyamásolatra építik majd vissza az arcot. Miként lehetséges ez? A koponyacsontok felszínén az arc izmainak eredési és tapadási helyei, melyek fejlettsége arányos az adott izom fejlettségével. Minél kiterjedtebb, erőteljesebb a csonton az izom kapaszkodására szolgáló felület, annál vastagabb, erőteljesebb volt az adott izom. Emellett a rekonstrukciós munkát segítik az úgynevezett lágyszövet vastagsági adattáblák is. Ezek úgy készültek, hogy nagyszámú  emberen megvizsgálták, hogy a koponya előre jól meghatározott pontjainál a csont fölött milyen vastag lágyszövet helyezkedik el. A méréseket kezdetben halottakon végezték, később korszerűbb orvosi képalkotó eszközökkel. A rekonstrukciót végző személy a lágyrész vastagsági adattáblát figyelembe véve, a rekonstruálandó koponya egyedi alaki jellegzetességeit és az izomeredési és tapadási helyek fejlettségét megbecsüli, hogy a kitüntetett helyeken milyen lágyszövet vastagsággal számoljon. Ezt rendszerint megfelelő hosszúságú tüskékkel jelöli a koponyamásolaton, melyek „emlékeztetőül” szolgálnak az izmok megformázásánál, jelezve, hogy milyen vastagságig mehet el.

Az első lépés tehát az izmok (nyakizmok, rágóizmok és a mimikai izmok) visszaépítése az arcra. Ezzel párhuzamosan kialakításra kerülnek a száj és az orr részletei, valamint a szemeket is behelyezik a szemüregbe. Ezen munkafázisok szintén tudományos alapon, ismert anatómiai és formai törvényszerűségek alkalmazásával kerülnek kivitelezésre. A száj esetében például az ajkak szélessége a fogsorív szélességével függ össze. A szájzugok pontos helye egyértelműen kijelölhető: a felső első kisőrlőfogak hátsó felszínével esik egybe. A száj záródási vonala (ahol a felső és alsó ajak összeér nyugalmi állapotban) pedig a felső középső metszőfogak alsó harmadánál található. Az ajkak teltsége és alakja is meghatározható a koponya alapján: többek között a felső fogmedri nyúlvány előreállásának a mértéke, vagy az izomeredési és tapadási helyek alapján megfelelően visszaépített, a szájhoz futó mimikai izmok fejlettsége, iránya is befolyásolja az ajkak formáját. A felső és alsó fogsorív viszonya is számít. Ha az alsó előrébb áll, mint a felső, akkor az alsó ajak is előrébb áll, mint a felső. Fordított helyzetben a felsőajak áll előrébb. Ezen törvényszerűségek alapján – pusztán a koponyából kiindulva is – nagy pontossággal visszaformázható a száj. Hasonlóan az ajkakhoz, a szem és az orr esetében is megvannak az ismert szabályok és törvényszerűségek.

Egy mesterségesen deformált fejű hun-kori emberről készített plasztikus arcrekonstrukció néhány munkafázisa. Kustár Ágnes munkája. (A két arcfél rendszerint párhuzamosan kerül kidolgozásra. Itt demonstrációs célból történt ettől eltérés.)

Az izmok felépítését a rekonstrukció szobrászi fázisa követi. Ennek során az arc formáit harmonikussá teszik, és „bőrrel borítják be” a lágyrészeket. Ebben a szakaszban már fontos szerepet kap az alkotó formaérzéke is. A megmintázott arcon leolvashatók a főbb mimikai ráncok, redők tipikus megjelenési helyei, így az életkor függvényében ezeket is kidolgozzák. Az utolsó lépés a haj, a szemöldök és az esetleges arcszőrzet kialakítása. Ezt régészeti korokból származó emberek esetében a nemnek, az életkornak és az adott korszak „divatjának” megfelelően alakítják ki.

Felmerülhet kérdésként, hogy mennyire pontos egy ilyen arcrekonstrukció? Nyilvánvalóan még a szobrászi arcrekonstrukció készítésnek is megvannak a korlátai. Így például a tápláltsági állapot nem mondható meg a koponyából, vagyis nem tudni, hogy a rekonstrukció alanya jó húsban volt-e vagy esetleg szikárabb felépítéssel rendelkezett? Ilyenkor a rekonstrukció készítője az átlagos tápláltsági állapotot alapul véve formázza meg az arcot. Hasonlóan problematikus a „bőréletkor”, az öregedés ábrázolása. A ráncok tipikus megjelenési helye ugyan kiolvasható a visszaépített arcból, ám az már egyénileg változó (és a csontokból meg nem mondható), hogy kinek mely életkorban és milyen sebességgel kezd megereszkedni, ráncosodni a bőre. A rekonstruktőr a mimikai ráncok kidolgozásánál ezért az adott életkorra általánosan jellemző szintet feltételezve jár el.

Mégis, mennyire lehet precíz a rekonstrukció, illetve van-e lehetőség a módszer hitelességének az ellenőrzésére? A pontosság és hitelesség ellenőrzésére azon igazságügyi személyazonosítási, illetve bűnügyi esetek kapcsán van lehetőség, melyeknél lehetőség nyílt a koponya alapján rekonstruált arc fényképpel vagy egyéb hiteles ábrázolással való összehasonlítására. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a szakszerűen rekonstruált arc, ha nem is mutat minden apró részletében 100%-os egyezést az eredetivel, de ahhoz a felismerhetőség határán belül hasonló. Ezért kijelenthető, hogy az arcrekonstrukció készítése, bár módszere részben művészet, mert igénybe veszi a szobrászi tudást és forma érzéket, alapvetően mégis egzakt, tudományos alapokon nyugvó módszer. Alkalmas arra, hogy a koponyák alapján újra megelevenedhessen előttünk a múltban élt emberek arca, köztük most Dobó Istváné is.

Dobó István arcrekonstrukcióját a Bugac mellett megrendezésre kerülő II. Ősök Napja idején mutatjuk be, augusztus 9 – 11. között, s itt tekintheti meg majd először az érdeklődő közönség.

Forrás: KUSTÁR, Á. & SKULTÉTY, GY. (1996): A benepusztai honfoglalás kori férfi koponyarekonstrukciója (Skull reconstruction of the Benepuszta man of the period of the Hungarian Conquest). – Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője,Szombathely(1992/1995) 22/3: 179-190.