A Turul Közösség Hagyományőrző Egyesület és a Magyar–Turán Szövetség közös szervezésében valósult meg a második Erdélyi Ősök Napja hagyományőrző ünnep az erdővidéki Bölön településen (Kovászna–megye, Erdély) július 7-8-9-én. Az erdélyi és Kárpát-medencei hagyományőrző csapatok együtt emlékeztek meg és tisztelegtek a nagy közös, történelemformáló magyar ősökről, Atilla nagyfejedelem és Árpád vezér dicső emléke előtt. Idén a székelyföldi Bölön határában található Térteteje, a borvíz fürdő feletti fennsík festői környezete adott otthont a háromnapos eseménynek.
A rendezvény első napján a Turul Közösség Hagyományőrző Egyesület elnöke, Kozma Albert köszöntötte a látogatókat, majd Bíró András Zsolt, antropológus, a Magyar-Turán Közhasznú Alapítvány elnöke és az esemény főszervezője, Ferencz Zoltán, Bölön község polgármestere, Percze László Magyarország csíkszeredai konzulja és V. Nagy Zoltán a Kovászna megyei közgyűlés tanácsosa tartotta meg ünnepi beszédét, megnyitva ezzel az első Erdélyi Ősök Napja rendezvényt.
Ferencz Zoltán polgármester köszönetét fejezte ki, hogy e nagyszerű értékteremtő eseménynek adhat otthont Bölön, reményét fejezte ki, hogy méltóképpen tudnak ünnepelni és mindenkinek jó feltöltődést kívánt.
A hagyomány sohasem statikus, természete a változás. A hagyományőrzés a jelenben élő, a múlttal tevékeny kapcsolatot ápoló életmódot, magatartást jelent, ami az emberi és élhető jövőhöz számtalan módon és szálon kapcsolódik – mondta Percze László, Magyarország csíkszeredai konzulja, aki szerint tényként lehet kezelni gyümölcsöző kölcsönhatását a történettudomány, régészet és a hitelességre törekvő hagyományőrzés. „A hagyományőrzők, mint gyakorlati emberek, már többször rámutattak egyes elméletek gyengeségeire, és éppen tapasztalataik révén terelték helyesebb irányba a kutatásokat. A hagyományőrzés maradandó, közösségformáló és közösségerősítő értékeket teremt és ad tovább, illetve, hogy testközelbe hozza a részesévé tesz közös múltunknak már akkoris rendkívüli teljesítménynek nevezhető.” Különös hangsúlya van ennek egy értékválságban, sőt értékhiányban szenvedő világban. Mint rámutatott: „A magyar hagyományápolóknak korabeli tárgyak és élethelyzetek együttes felelevenítése az életmód rekonstrukció vagy harcászat tekintetében elévülhetetlen érdemei vannak.”
V. Nagy Zoltán felelevenítette helyi kötődését Bölönhöz, ahol a múlt találkozik a jelennel, az ember pedig a természettel. Az Erdélyi Ősök Napja szerinte megmutatta, hogy a székelyföldi közösség erős, nyitott sőt, igényt formál arra, hogy közelebb kerüljön a gyökereinkhez. Egy új hagyományt teremtettek Erdővidéken, mely mint kifejtette nagyszerű feladat, és elismerte Bíró András Zsolt munkáját.
Délvidék, Felvidék és Magyarország után immár második éve, hogy Erdélyi is csatlakozott, hogy méltóképpen főt hajtson, lélekben alázattal tisztelegjen mindazok előtt, akik életük árán, kemény küzdelemmel valamint kitartással hont szereztek és tartottak meg nekünk – emelte ki Kozma Albert, a Turul Közösség Hagyományőrző Egyesület elnöke. Hozzátette: „emlékezzünk őseinkre, akiknek a föld volt a mindenük, akik egy életen át küzdöttek, harcoltak, dolgoztak és gyermeket szültek, neveltek, azokra akiknek köszönhetjük szellemi, erkölcsi kincseinket”.
Bíró András Zsolt beszédében kiemelte az erdélyi magyarság megmaradásának fontosságát, valamint az alapítvány azon célkitűzéseit és erőfeszítéseit, amelyekkel igyekeznek megőrizni és tovább örökíteni nemzetünk kulturális értékeit, hagyományait az utókor számára.
Hangsúlyozta: „Ez a kezdeményezés, amit megálmodtunk: az Ősök Napja nemcsak egy szófordulat. Hiszen az ősök révén lettünk magyarok. Magyarnak lenni büszke gyönyörűség, de ugyanakkor kihívás is. Itt Erdélyben különösen, de az, hogy felidézzük a nagy ősök emlékét nemcsak egy múltba révedés. A nagy ősök történelemformáló tettei adnak nekünk erőt ahhoz, hogy mi a saját életünkben hozzátegyük azt a kis tettet, vagy azt a helytállást, amely révén nemcsak az ősiségünk és a történelmi emlékezetünk közös, hanem a jövőnk is. Magyarnak maradni a hazában minden régióban más és más kihívást rejt, de ha méltók vagyunk a nagy ősök üzenetéhez, akkor ezt megérezve mindenki hozzáteheti azt a kicsit, ami együtt egy nagy heggyé tornyosul. Olyan hegyekké, mint amelyek ormain egykor a székely hősök tartották a haza keleti határát. Ezeket a hegyeket kell most lélekben megmozgatnunk és újraépítenünk. Ha együtt építünk, akkor együtt emelkedünk. Ennek szellemében kívánok: magyarok, legyetek méltók erre a büszke névre, hogy magyar.” Továbbá arra buzdította az otthon maradókat, hogy jövőre jöjjenek ki, hogy évről-évre sokasodva megmutatjuk a magyarság erejét, és azt a kitartást és tehetséget, amelyet őseinktől örököltünk nem hagyjuk veszni. Együtt és egységben!
Az elszakított területeken élők számára talán még fontosabbak az ilyen események, amelyekkel megerősíthetjük azt az erőt és folytonosságot, amely több, mint ezer éven át tartotta meg hazánkat és nemzetünket, Atilla nagyfejedelmünktől az államalapításon át, napjainkig. Magyarország keleti végeit évszázadokon át az itt élő magyarok kemény katonai nemzetként őrizték, és a székelyek mind a mai napig határozottan őrzik magyarságukat. Ez reményt jelenthet a jövőben, hogy a kultúra és őseink hagyománya mellett újra egyesülhet a magyar nemzet. Erről is megemlékezik az Erdélyi Ősök Napja ünnepe, melyet ezután is évente megrendeznek majd.
Az ünnepségen szombaton és vasárnap is több alkalommal megtekinthető volt a viselet és fegyverzet bemutató valamint a nomád harci bemutatók (szablya, fokos, lándzsa és íj használat) a Felföldi Dalia iskola tagjainak részvételével. Az erdélyi és anyaországi résztvevők mellett, felvidéki és délvidéki résztvevő csapatok is érkeztek a rendezvényre. Hagyományőrző íjászverseny, lovasbirkózás, nomád vértes szablyavívóverseny, valamint lovas ügyességi vetélkedő is gazdagította a programok sorát.
Erdély és a Kárpát-medence minden részéről érkező hadi hagyományőrzők, lovasok, íjászok, hagyományőrző sportolók, kézművesek, táncosok, zenészek együtt tették felejthetetlenné az ünnepet. A szombati és vasárnapi főattrakció az Erdélyi seregszemle volt, ahol lovas és gyalogos magyar hadi hagyományőrzők vonultak fel a népes, több ezres közönség előtt. Továbbá olyan helyi, a hagyományőrzésben neves személyek is felléptek, mint Ugron Attila vezetésével az Erdélyi Lovaskaszkadőr Egyesület, Sebestyén Roland és a farkaslaki lovaskaszkadőr csapat vagy Pászka Lehel és csapata, akik lovasíjász bemutatóját tartottak a Bölönbe kilátogató nagyérdeműnek. Zenei programokból sem volt hiány: szombaton Sólyomfi Nagy Zoltán-koncerttel kezdődött a színpadi program, majd a Bölöni Kék Virág néptáncegyesület előadásár követte a Diyar (énekes) – anatóliai dalok és zenék. Majd este a Karakürt és a Transilmánia együttes koncertje zárta a napot.
Az állandó programként működő kiállító jurtában a Honfoglalás kori magyarság mindennapi életében szerepet játszó használati tárgyakat valamint fegyvereket tekinthették meg az oda látogatók. A jurtatáborban 2 óránként viseletbemutató, valamint a Kalibáskő Erdei Iskola jurtájában gyermek kézműves foglalkozások, ostorfonás, gyermekíjásztatás, állatsimogatás, pónilovagoltatás és játékos vívásoktatás várta a legkisebbeket.
A rendezvény főbb mozzanatait megelőzően solymászbemutatót, valamint vasárnap, zárásaként táltos szertartás keretében, szertűzön vehettek részt a nagyszámban érkező látogatók.
