Az alábbi cikkben a turáni rokonnépeink országainak, területének bemutatását folytatjuk. Most egy egészen érdekes kis kaukázusi gyöngyszemről, Khinaligról olvashatunk. „Olyan magasan van, hogy még a GPS sem tudja kétszer ugyanazt az adatot mutatni.” mondják olykor tréfálkozva az utazási szakemberek Khinalig-ról, Azerbajdzsán legmagasabban fekvő falujáról. A Kaukázus főgerincére tekintő település minden idelátogatóból rácsodálkozást, sőt inkább döbbenetet csalogat elő: Ilyet nem csak a Himalájában lehet látni? Hogy került ide „Tibet” egy darabja? – kérdezgetik a legtöbben… Fura kérdés, de itt valahogyan mégiscsak helyénvaló…
Elzártságból – reflektorfénybe
Akár még 15 évvel ezelőtt is – Khinalig volt Azerbajdzsán sokat emlegetett, legtávolabbi, legelzártabb települése. Az ide történő utazás igen komoly előkészületeket igényelt, az elméletileg terepjáróval járható egyetlen földút a hegyomlások következtében sokszor hetekre „eltűnt”. A falu időtlen-idők óta pásztorkodásból élő lakói (mai lélekszámuk 2.000 fő lehet) szinte teljes mértékig önellátásra rendezkedtek be, nyugalommal viselték hát, ha olykor semmiféle hír nem érkezett Bakuból vagy Qubából – az „alsó világból”. (A falu közigazgatásilag Quba rajonhoz – az ország ÉK-i kerületéhez tartozik.) A 2000-es évek elejétől lassan magára találó azerbajdzsáni turisztikai szakma „extrém helyszínként” kezdte hirdetni Khinaligot és az oda vezető, felhőkbe kapaszkodó szerpentineket. Csak néhány év kellett hozzá, hogy kialakuljon egy egészen jelentős jármű- és sofőr bázis – amikkel, és főleg akikkel fel lehetett jutni „az elérhetetlenbe.” Mára pedig a falu egyenesen az utazási reflektorfénybe került.
5.000 év veszélyeztetett öröksége
Khinalig a Föld egyik legrégebben lakott térsége. Bizonyított, hogy a hajdan volt Kaukázusi-Albánia (egy a Kr.e. V. századtól a 600-as évek végéig fennállt állam) részeként az ókori Perzsa-birodalom egyik magashegyi fellegvára volt. 8 ősi temetőjéből számos több-ezer éves lelet került elő. Legrégebbi, ma is álló (és használatban lévő) mecsete például Szt. László korából való, az 1090-es évekből…(!)
Az őslakók településüket Ketsh-nek hívják, s önmagukat is így jelölik. Nyelvüket csak itt és a piciny szomszéd faluban (Qalayxudat) értik, összességében kb. kétezerkétszázan… Egy falu, egy nép vagy nemzet, egy nyelv: A Kaukázus tetején ez már csak így volt – és van. S, hogy kik lehetnek az „égből pottyant falu-nemzet” ősei? A nyelvészek a kaukázusi lezgik nyelv dialektusának vélik az eltűnő, erősen veszélyeztetett nyelvet – ami csak az elmúlt 2 évtizedben kapott írott, latin betűs abc-t.
„A tibeti jelleg”
A 2.350 m magasan (persze a velünk együtt felfelé igyekvő útitársak GPS berendezései ettől mindig eltérő, s egymástól is különböző magasságokat mutattak…) fekvő erőd-falu igen meredek hegyoldalra települt. Hely híján a lapos tetejű házak egymás fölé épültek. Az egyik ház udvara – a másik ház teteje. A település szerkezetét afféle sasfészkek kanyargó sora-ként jelölik a szakírók.
A döngölt lapos tetőkről (ami egyben a felső szomszéd terasz-udvara) hajmeresztő kilátás nyílik a mélységbe. Talán ezzel, és a téli szélviharokkal is magyarázható, hogy a legtöbb ház összeköttetésben áll. Belső ajtók segítségével sétálhatunk át olykor 6-7 családi hajlékon – amik sokszor meglepően tágasak és takarosak.
A fátlan környezetben a fűtés ma is a hagyományos módon, szárított tehénlepénnyel történik. Az istálló az ősi elrendezés szerint, a konyha külső falához épül. (Csak, hogy a magyar turista tévedésből oda léphessen be… ha még egy csésze teát szeretne kérni…)
Ebben a magasságban az év bármelyik napján eshet a hó, vagy tartósan fagyhat. És hát, ha eshet – esik is, ha fagyhat – fagy is, akár nyáron is.
Ökoturizmus és a jeti
Azerbajdzsán kormányzata a falu megmentése mellett döntött: Igyekeznek támogatni a helyben maradást, új iskola épült, állami feladat a hegyi utak karbantartása – és 350 épületet védetté nyilvánítottak. Habár a „kertek alatt” a dagesztáni határ (Oroszország), egyre inkább elfogadott, hogy Khinalig válhat / válik az ország egyik legfontosabb magashegyi ökoturizmus bástyájává.
Nagyszerű gyalogtúrák tehetők a falut minden irányból körbeölelő Központi-Kaukázus csodaszép tájaira.
S a tibeti motívum immár a modern népi legendákban is megjelent (!): Egyre több szó esik a 90-es években megpillantott, fehér bundás óriás majomról… a helyi jetiről. Persze, az utóbbi három évtizedben ő is sokkal tapasztaltabbá, érettebbé válhatott, mert mostanság soha nem kerül az idelátogatók szeme elé.
Írta és fotózta: Gőgös Norbert