Vannak világvárosok, és bennük múzeumok, amik önmagukban is nemzetközi turisztikai vonzerőt jelentenek. Vagyis, Földünk bármely pontjáról érdemes odautazni, hogy láthassuk őket – akár csak 1-2 napra is. Éppen ilyen Nur-Sultan (Asztana), Kazakisztán rendkívül gyorsan fejlődő fővárosa, s benne, világra szóló nemzeti múzeuma (National Museum of the Republic of Kazakhstan – Qazaqstan Respýblıkasynyń Ulltyq Mýzeıi). A 2014 nyarán átadott, 9 szintes, 74.000 m2 (!) alapterületű, ultramodern épület egész Közép-Ázsia legnagyobb múzeuma. (Nem mellékesen, a világ egyik legnagyobb és legmodernebb ilyen célú épülete.) Rendkívüli értékű kiállítótermeit most kezdi megismerni a nemzetközi közönség. Mindenek közül kiemelkedik az Arany Csarnok (Hall of Gold), s benne a legendás Arany Ember (Golden Man). Akik először láthatják, olykor percekig állnak előtte… hogy feldolgozzák, minek is lehetnek részesei pontosan… Miközben az „Aranyba-öltözött Napisten” némán fogadja a tanácstalan tekinteteket.      

 

A Kazak Nemzeti Múzeum – Qazaqstan Respýblıkasynyń Ulltyq Mýzeıi felépítése

A 2020. márciusi népszámlálási adatok szerint Nur-Sultan (Asztana) lakossága átlépte az 1.135.000 főt. Szinte hihetetlen gyarapodás, ha figyelembe vesszük, hogy csak 1997-ben választották ki, mint az új, független főváros helyszíne. (Előtte piciny, jelentéktelen lakott hely volt.) Tervezett utcái, egyedi, modern középületcsodái külön képes cikkeket érdemelnek, ezúttal csak a várost megálmodó japán „főtervező” Kisho Kurokawa (1934 – 2007) nevét említjük meg.

A Kazak Nemzeti Múzeum épületét 2014. július 2-án nyitották meg. Stílusára, méretére nézve is a rendkívüli jelző talán a legkifejezőbb. A Függetlenség Terén (új főtér) álló múzeum nem önmagában épült, hanem a „térre álmodott” óriási épületegyüttes részeként, „párhuzamosan” a Kazak Eli Emlékművel, a Függetlenség Palotájával, a Béke és Harmónia Palotájával, a „Hazret Szultán” Nagymecsettel és a Nemzeti Képzőművészeti Egyetem nagyszerű szárnyaival. Az új főtér mérete hűen igazodik Kazakisztán adottságaihoz, vagyis európai szemmel nézve határtalanul nagy. (Kazakisztán területe 2.724.900 km2 – éppen 29,5 X nagyobb, mint Magyarország…) Jó kondíció, jelentős séta-étvágy, és tartós sportcipő kell tehát annak, aki sétát akar tenni a csodaszép új főtéren…

A múzeum alapterülete 74.000 m2 (!), ebből több mint 14.000 m2 a kiállítótér, 14 összetett teremre (csarnokra) osztva. Az épület egyben kutató központ, könyvtár, konferencia helyszín, számos olvasóteremmel, gyermek részleggel, tanács- és vetítőtermekkel. A belső terek rendkívül tágasak, a felszereltség és technikai színvonal japán-, illetve dél-koreai normák szerinti.

 Legismertebb csarnoka a Hall of Gold (Arany Csarnok), az ősi nomádok aranyművességét-, arany eszközeit és ékszereit bemutató nagyterme.

(A többnyelvű narratív szövegek egyike az angol, ezért írásunkban a helyiségek, műtárgyak megnevezésénél az angol alakot használjuk, vagy angolról fordítunk magyarra.)

A további csarnokok:

– Hall of Ancient & Medieval History: Ókori- és Középkori idők Csarnoka

– Hall of Kazakh History: Kazak Történelem Csarnoka (XIII. századtól)

– Hall of Independent Kazakhstan: A Független Kazakisztán Csarnoka

– Hall of Ethnography: Néprajzi Csarnok

– Hall of Modern Art: Modern (Kazak) Művészetek Csarnoka

Hall of Nur-Sultan (Astana): Nur-Sultan (Asztana) Csarnok

Az Arany Ember: Altin adam (Golden Man)

Hihetetlen leletre bukkantak az Almaty régióhoz tartozó (DK Kazakisztán) Isszik kurgánban a régészek, 1969 nyarán. (Érdekesség, hogy a kurgán mellett Dr. Almásy György is elhaladt 1900. évi expedíciója során, s javasolta annak átkutatását.) Egy határozottan törékeny, fiatal uralkodóra (vagy uralkodónőre), ceremoniális öltözetben, több mint 4.000 arany díszítő elemmel és tárggyal – tehát a temetésekor „tetőtől – talpig” aranyba öltöztetve. Már az első kormeghatározás során kiderült, hogy évszázadokkal Krisztus születése előtt indult el, Tengrihez vezető túlvilági útjára…

A lelet alapjaiban rengette meg a történelmi sztyeppei népekről alkotott, akkori szovjet elképzeléseket. Az arany ékszerek minősége, a készítők fémműves és ékszerész tudása, az évezredes technológiák rendkívüli kifinomultsága egyaránt gyors „újragondolásra” késztette a kutatókat. „Arany Emberként” kezdték titulálni a „sehová sem illeszthető”, rendkívüli leletet – akiről azért nyilvánvaló volt, hogy nem a Moszkva környéki fenyvesekből származhatott. (Már csak azért sem, mert Moszkvát a kazakisztáni uralkodó halála után, min. 1.300 – 1.500 évvel később alapították.)

Altin adam (Arany Ember) az 1991 decemberében függetlenné váló ország egyik legfontosabb nemzeti szimbólumává vált. A páratlan aranykincsről másolatokat is készítettek, majd az ezt követő 2 évtized alatt körbeutazta a Földet, hiszen a világ összes jelentős múzeuma igyekezett bemutatni, a lehető leghosszabb időszaki kiállítások megszervezésével.

A mai vélemények szerint a fiatal herceg (hercegnő) a Közép-Ázsia sztyeppéit belakó szaka népek egyik dinasztiájából származott, s a Kr. e. IV-III. században élt. Arany öltözetét és koronáját, aranyozott kard egészítette ki, a vele eltemetett ezüst áldozati tál rovásírásos szövegét a mai napig sem sikerült megfejteni. 

Az Arany Csarnok kincsei

A Kazak Nemzeti Múzeumban tett látogatás előtt érdemes felkészülni az előttünk álló látnivalókból. (Rövid cikkünk írója is ezt tette – mégis, a helyszínen állva egyik ámulatból – a másikba esett.) Az utóbbi 30 év folyamán számos további, rendkívül gazdag aranyleletre bukkantak a kazak sztyeppén. Mondhatni, a kurgánok minden évtizedre rejtegettek (s továbbra is rejtegetnek) egy-két szenzációs nomád fejedelmi, uralkodói sírt. A fiatal Kazakisztán napjainkban éli „Reformkorát”, vagyis az 1820-as évek Magyarországához hasonlóan, most kutatja- és alapozza meg nemzeti jellegzetességeit. Ezekben az évtizedekben rajzolódott – rajzolódik ki a nemzeti- és állami összetartozás gondolati és érzelmi rendszere. A korai korokba visszavezető, nomád uralkodói sírok mindegyike a kazak múlt egy-egy aranymozaikja – amit érthetően, igen nagy becsben tartanak.

A leggazdagabb sztyeppei aranyleletek restaurálása, s számos esetben az elhunyt uralkodók arc-rekonstrukciója kulcsfeladat, amit a közvélemény és a mindenkori kulturális kormányzat is elvár – támogat. Az egyik legismertebb, hosszú pályája során „intézménnyé vált” restaurátor Krym Altynbek, akit személyesen is láthattunk, munkája – s hallgathattunk, a világ talán legfinomabb horse steak (sült ló) vacsorája közben. Szavainak köszönhetően megelevenedett előttünk a Katon-Karagay Nemzeti Park (Altáj-hegység, Kelet-Kazahsztán) 2,5 évezreddel ezelőtti fémművessége. Olyan élettelien írta le a szaka kovácsok- és ötvös mesterek szakmai fortélyait – mintha aznap délelőtt dolgozott volna együtt velük, valamelyik ókori megrendelőjük mesterművein…

Altyn adam (Arany Ember) tehát már távolról sincs egyedül az Arany Csarnokban. További hat, önmagában is rendkívüli kurgán kincsei kerültek kiállításra, mellette- és körülötte. Restaurált formában, sőt az arannyal öltöztetett, szibériai kőszáli kecske szarvakkal díszített ceremoniális harci lovak esetén, a temetkezőhelyek rekonstruálásával. Az Arany Csarnokba lépve a világ egyik legértékesebb, s mindenképp egyik legkülönlegesebb kiállítótermébe érkezünk.

Az arany pikkelypáncélban ülő „Szarmata kagán”; az arany diadémos „Taksay hercegnő”, vagy a „Sairam kincsek” nemzetközi jelentőségű értékek, de a „Chilikty”- „Berel”-, és „Taldy” kurgánokból kikerült kincsek is itt láthatóak.

Miközben a szem nem tud betelni a sztyeppei aranyművesség évezredes remekeivel – formálódik a felismerés, itt nem csak Nur-Sultan, de az egész emberiség kapott egy új múzeumot.

 

Összefoglalás…

Rövid írásunk végére valamiféle összefoglalás kívánkozna. Láthattuk egy rövid látogatás keretei között a Kazak Nemzeti Múzeum Arany Csarnokát, s benne az Arany Embert… illetve most már tudjuk… az arany embereket. Néhány pillantást vethettünk egy kimeríthetetlen kincstár értékeire. Vissza is tudunk idézni néhány apró részletet – az óriási egészből.

Összefoglalni, lezárni azonban így nem tudunk semmit. Inkább kezdőlépéseket teszünk hát: Vissza kell menni Nur-Sultanba, hogy többet láthassunk és érthessünk az egyre több részletében feltáruló, egyedülálló kazak sztyeppei örökségből.       

 

Forrás:

– D. Mynbay: National Museum of the Republic of Kazakhstan, Almaty, 2014.

– Paul Brummell: Kazakhstan, Bradt Travel Guide Ltd., England, 2008.

A képek és a cikk szerzője: Gőgös Norbert