A legjelentősebb hunkori pénzleletet, a szikáncsi aranykincset bemutató kiállítás nyílik januárban a hódmezővásárhelyi Tornyai-múzeumban – jelentette be Nagy Imre igazgató csütörtökön a helyszínen.

    A muzeológus elmondta, hogy az 1439 darabos érmeegyüttes első darabját fél évszázaddal ezelőtt, 1963 novemberében a hódmezővásárhelyi határban a Szikáncson élő Józó Erzsébet pulykaőrzés közben, botjával a földet turkálva találta meg. Az asszony jó párat összegyűjtött az érmekből, adott belőle szomszédainak, a solidusok zömét azonban egy befőttes üvegbe tette.
Az érmekből néhányat a megtaláló veje vitt el a fővárosba, a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol azonnal fölismerték a lelet jelentőségét. Egy régész Vásárhelyre utazott, összegyűjtötte a megtalált érmeket, majd fémdetektorral átvizsgálták a környéket is.

"Atilla kincse" - a szikáncsi aranykincs

    A kutatások megállapították, hogy a 22,5 karátos finomságú, 4-4,5 grammos aranyakat a kelet-római császárságban verték 429 és 445 között. Az összesen 6,5 kilogrammnyi aranyat feltehetően adóként fizette meg a bizánci császárság a hunoknak. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a kincset a bizánci követek vagy valamelyik hun főúr rejtette el annak idején.

Az érmék közül két darabot a megtaláló kapott meg – 70 ezer forint, akkor mintegy ötévnyi átlagfizetésnek megfelelő jutalommal együtt – öt a Tornyai-múzeumba került, a lelet nagy részét pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában őrzik. A hódmezővásárhelyi kiállításon ezek közül mutatnak be néhány tucatot, emellett a tárlaton a látogatók megismerhetik majd a kincs megtalálásának körülményeit is.

A szikáncsi aranykincs a hunoknak fizetett kelet-római adó lehetett

Nagy Imre elmondta, hogy a jubileum mellett a kiállítással a lakossági leletbejelentés fontosságára is szeretnék fölhívni a figyelmet. Alapvető szakmai és társadalmi érdek, hogy a földből előkerülő régészeti leletek a legmegfelelőbb helyekre, tehát a múzeumokba kerüljenek szakemberek közreműködésével, ne pedig a lelőhelyeket napjainkban rendszeresen és módszeresen fosztogató „műkincsrablók” kezei közé.

Atilla Hun Birodalmának központja a Magyar Alföldön volt

 A Szikáncson talált 1439 darab bizánci solidus érme numizmatikai értéke 2-2.5 milliárd forint, de törtaranyként nézve is mai áron közel 80 millió forintot ér. Régészeti szempontból vitathatatlanul óriási ennek a kincsnek a jelentősége. Elég ehhez példaként felhozni, hogy 1967-ig Svédországban és Dániában 983 darabot találtak, majd néhány évvel később az egykori Csehszlovákiában is előkerült egy a sajtóban „nagy”-nak kikiáltott soliduslelet, 108 érmével.

Atilla Palotája - Nagy Sándor rézkarca

 A kelet-római császárság vert arany formájában fizette adóját, melyeket minden bizonnyal a hun aranyművesek beolvasztottak, ékszereket és más aranytárgyakat készítettek belőlük. Az európai Hun Birodalomnak a magyar Nagy Alföldön volt a központja, itt kellett megvásárolniuk az „isteni” cézár alázkodó küldötteinek a békességet. Valószínűsíthető hogy, a szikáncsi aranyak valamelyik nagy hun hadjáratot követő bizánci adó részét képezték, hiszen verdefényesek, vagyis még nem voltak piaci forgalomban. Már régebben az volt a vélemény,  hogy az éremlelet előkerülési helyének közvetlen környékén vezetett egy főközlekedési útvonal, amely Konstantinápolyt és a hun központot kötötte össze. A soliduslelet előkerülése éppen ezen a helyen ezt a feltételezést látszik igazolni.

Források: MTI, Vásárhelyi Hírek, Kurultaj