2011 tavaszán Dél-Pest megyében, Bugyitól néhány kilométerre találták meg a legújabbnak számító tarsolylemez leletet. A magyar történelmi emlékeink között különlegesen fontosak a gyönyörűen díszített tarsolylemezek, amelyek jellemzően csak a magyarok leletanyagaiban fordulnak elő. A honfoglaló magyarokat sokszor tévesen, (vagy szántszándékkal) elmaradott barbárként feltüntető irományok ékes cáfolata – többek között – a tarsolylemezek léte, mert megmunkálásuk kiemelkedően magas szinten alkalmazott ötvösművészetünk tanúbizonysága.

 A leletegyüttesre helyi fiatalok lettek figyelmesek, akik a szántásban néhány női függőre, honfoglalás-kori ékszerre bukkantak. A becsületes ifjak bejelentették a fölfedezésüket, ezért kis idő elteltével elkezdődtek a hivatásos régészek hitelesítő ásatásai. A feltárásokat Rácz Tibor Ákos és Füredi Ágnes vezetésével a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai végezték. Munkájukat a leletanyagot bejelentő fiatalok valamint néhány önkéntes segítette.

Bugyi tarsolylemez

 Tarsolyok, tarsolylemezek

 A legelterjedtebb tudományos nézet szerint a veretes öveket és a veretes – lemezes tarsolyokat a rangosabb harcosok (vezéri kíséret) méltóságjelvényként viselték, adományként nyerhették el uruktól. Újabb elméletek azonban vitatkoznak ezzel az állítással, melyszerit csupán katonai rangjelző szerepe lett volna a díszes lemezzel borított tarsolyoknak.

Valószínűleg minden magyar férfi a tűzgyújtáshoz használt eszközeit (kovakő, csiholó acél) tarsolyokban tartotta. Ezek nagyobb része bőrből vagy nemezből készült, azonban sok veretes tarsoly is előkerült, melyek felülete bronz vagy ezüst díszítésekkel volt ellátva. Ritkábban kerültek napvilágra tarsolylemezek, melyeknél a tarsolyt sima ezüstlap vagy egyedi díszítésű ezüst vagy aranyozott ezüstlemez borítja. Eddig ezekből 26 darab került elő, ezért is az a legáltalánosabb vélekedés, hogy a díszes tarsolylemezeket a katonai vezetők méltóságjelvényként hordhatták. A temetkezésben is elkülönültek a legdíszesebb leletekkel fennmaradt sírok, melyekben a törzsi nemzetségi arisztokrácia és a katonai kíséret tagjai nyugszanak.

Rakamazi tarsolylemez

A régészetben, és egyáltalán a magyar történelmi emlékeink között, azért is kiemelkedően fontosak a gyönyörűen díszített tarsolylemezek, mert jellemzően csak a magyarok leletanyagaiban fordulnak elő. Ezenfelül az sem elhanyagolható szempont, hogy megmunkálásuk kiemelkedően magas szinten alkalmazott ötvösművészetnek a tanúbizonysága. (A Cseremiszföldön, Kaukázusiban (Martan Csu), és Skandináviában talált tarsolyok is bizonyosan magyar műhelyekben készültek. Ezek a darabok vagy kereskedelem útján jutottak el a távolabbi tájakra, de inkább a vezérek mellett álló híres magyar zsoldosok készségei lehettek.) A különböző mintájú tarsolylemezek más és más magyar ötvösműhely munkái voltak. Ezek a műhelyek feltehetően a fontosabb magyarországi hatalmi központokban működtek.

 Bugyi-felsőványi leletek

A feltárások során a Duna bal partján, kisebb dombokkal tarkított síkságon 20 honfoglalás kori sírt találtak régészeink. A temetőben kiemelkedő leletek nyugodtak. Három harcos sírját tárták fel, az egyikben tegezt és íjat, a másikban a 27. tarsolylemezünket lelték fel. Magyarországon utoljára 20 évvel ezelőtt találtak tarsolylemezt. A díszes tarsolylemezen kívül előkerült az előkelő harcos veretes díszöve is. Ezenkívül sírjában íjászfelszerelésének maradványai és a korabeli temetési szertartás rendjének megfelelően a lovának feje és lábvégei is a harcos mellett nyugodtak. A tarsolylemez klasszikus honfoglalás-korabeli motívumokkal díszített, egyedi kompozíciójú mestermű. A sírok feltátása régészeink és történészeink látókörét tovább bővíthetik, hiszen ekkora leletanyaggal elképzelhető, hogy ez a régió is egy jelentősebb központ lehetett a honfoglalás korszakában.

Temetkezés és a sírok

Az egyik sírban a katona mellett nyíltartó-tegezét, lószerszámait, kengyelpárokat és csont oldaltagú zabláit temették. A területen a felszínre került sírokból igen gazdag leletanyag került elő, főként aranyozott ezüst és bronz tárgyak, ékszerek, ruhaveretek, amulettek, övdíszek és csüngők. A megtalált sírok nyugat – kelet tájolásúak voltak. A másik harcos sírjában egy 165 cm-es férfi csontváz nyugodott. A sírok csontvázai taxonomiai besorolás szerint europidok, mongolid bélyegekkel. A halott jobbjához – a sír aljára – temették a nyíltegezt és rátették az íjat, a sírfal felé fordítva felajzatlanul. A lófejet a nyíltegezre helyezték, az állat eltemetése is tanulságos. A lókoponya orra nyugat felé néz, a mellső végtagjai keletre, a hátsók patával nyugat felé lettek fordítva. Mint sok magyar sírleletben itt is megtalálható a jelképes trepanáció a koponyán.

A trepanációk a korszak sírjaiban a koponyák 12-13%-án találhatóak meg A jelképes trepanáció során orvosi indok nélkül a koponya közepét bemetszették. Ez az úgynevezett „jelképes trepanáció” amelyet a kettőslélek hittel magyaráz tudományos irodalmunk.

 A veretes öv és a tarsolylemez

A díszes tarsoly veretes övön függött. Valószínűleg bőrövet minden magyar férfi használt, azonban díszveretes öv csak 184 került eddig elő az ásatásokon. A fellelt öv érdekes technikával készült. Fakéregből kialakított 5 cm vastagságú övalapra minőségi selyemből (zamit) készítettek borítást, melyet három hajtogatott sáv tagolt. Az öv verettípusa középen stilizált hármas levélcsokros és kétoldalt gyöngysoros kéregöntött fémveretek változatainak díszítésével készült. A középső leveles szívidom alakú ornamentikát a háttér tűzaranyozásával emelték ki.

A bugyi tarsolylemez

A Bugyi-Felsőványban fellelt aranyozott – ezüst borítású tarsolyt az egykori tulajdonosa az öve jobb oldalán hordta. A tarsolyban megmaradtak a tűzszerszámok a kovakő és a csiholóvas. A két rétegű lemez előlapja ezüst, a hátlapja vörösrézből készült. A lemez magassága 14 cm, szélessége a legszélesebb szakaszon 12 cm, az elvékonyuló részen 9 cm. A zárszíjak veretei ezüstből készültek, a bemélyedő részeken pedig aranyozva vannak. Az előlap igen finom kidolgozású. Hullámos indákból kiinduló félpalettacsokrok futnak körbe. Belül leveles mintázat látható, melyet az ötvösmester a háttér tűzaranyozásával emelt ki. A tarsoly tulajdonosa mindennap használhatta eszközeit, erről a külső deformálások és javítások tanúskodnak. A tarsolylemez és a többi értékes lelet előkerülése a régió eddig kevésbé felismert jelentőségére világíthat rá, és új információkkal gazdagítja a régészeink tudományos tárát.

Az összeállításban felhasznált források: Magyar Múzeumok – Magyar múzeumi Egyesület magazinja. Pest Megyei Múzeumok tájékoztatója. Füredi Ágnes: Honfoglalás kori tarsolylemez Pest megyében. Révész László: A karosi honfoglalás kori temetők. Uő: Emlékezzetek utatok kezdetére.

Bíró Csaba