Október 14-én délben, a Dunakeszi temetőben vettek végső búcsút Wittner Mária 1956-os szabadságharcostól.  Wittner Mária, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, Szent István-díjjal, az Emberi Méltóságért díjjal kitüntetett, Dunakeszi, Csepel és Józsefváros díszpolgára, volt országgyűlési képviselő életének 86. évében, szeptember 14-én hunyt el. A Dunakeszi temető ravatalozójánál tartott búcsúztatást követően a hamvakat szűk családi körben helyezik végső nyugalomra.

Wittner Mária / fotó: mandiner

Wittner Mária az 1956-os forradalom és szabadságharc első napjaitól harcolt a kommunista elnyomás ellen és a magyar függetlenség mellett. Kezdetekben a sebesülteket látta el, majd a fegyveres összecsapásokban is részt vett. A szabadsághatcot eltiporni kívánó szovjet csapatok november 4-i támadásában aknarepesz találatot szenvedett. A kommunista hatalom 1957 nyarán tartóztatta le, majd első fokon halálra ítélték, az „államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés” vádjával. 1957-ben életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták ítéletét, majd 1970-ben, az enyhülési politika mentén, szabadulhatott.

A budapesti születésű hősnőnk a rendszerváltás után részvételével erősítette a magyar nemzeti oldalt és az ’56-os szervezetek munkáját. A 2006-tól – főleg az őszi állami terrorcselekmények után – erőteljesebben politizálni is kezdett. Következetesen kiállt a kommunisták és a baloldali örököseik nemzetellenes politikája ellen. Wittner Mária az egész nemzetünk hőse. A Magyar Turán Alapítvány főhajtással emlékezik a legnagyobb 1956-os női szabadságharcosunkra.

Wittner Mária és Sticker Katalin 1956 októberében / fotó: kepmas.hu

A szabadságharcosunktól Witner Máriától, saját gyönyörű költeményével a Bánatvirággal búcsúzunk, amely a Hagyaték című verseskötetében jelent meg.

Wittner Mária: Bánatvirág

Bánatvirág lelkemen
Névtelen sírra teszem
Nincs más virág sírodon
csupán bánatvirágom

Bánatvirág kinyílik
Szomorú fűz sóhajlik
Szomorú fűz simogatja
Enyhe szellő borzolgatja

Bánatvirág lelkemen
Emlékemből nevelem
Körbefonja lelkemet
A szomorú emlékezet

Bánatvirág nem hervad
Emlékem mi táplálja
A kegyetlen idő álja
Leteszem sírhantodra

Bánatvirág lelkemen
Egy névtelen sírra teszem
Szomorú fűz simogatja
Könnyű szellő borzolgatja