A Reggeli Újság érdekes cikket közölt a magyar őstörténet kaukázusi kapcsolatairól. A nagyváradi újság hírlapírója Bíró András Zsolt antropológust kérdezte a Kaukázus-vidéki kutatásokról. Szőke Mária újságíró riportját alább olvashatjuk.
Bíró András Zsolt magyarországi antropológust, a magyar őstörténet és a sztyeppei lovasnomád kultúrák nemzetközileg elismert kutatóját faggattuk egy interjú erejéig a legutóbbi kaukázusi kutató útjaival kapcsolatban.
– Az elmúlt években több kutatóút és adatgyűjtés során világossá vált, hogy a magyarság korai őstörténete számos szálon visszavezethető egészen Közép -Ázsiáig. Tavaly nyáron és idén kora tavasszal azonban a Kaukázusban volt kutatóúton. Ez a térség miért fontos a magyarság története szempontjából?
– Elsősorban azért mert a Kaukázus vidék, pontosabban a Kaukázus hatalmas hegyeinek északi előterében elhelyezkedő füves puszták kötik össze az Kaszpi-Aral övezet füves pusztáit a Kelet Európai síkság déli övezetével. A Dél –Urál és a Kaszpi közötti átjárón keresztül ezen a vidéken haladt át, illetve töltött el több kevesebb időt minden lovasnomád nép, amely az ázsiai füves pusztákról Európa felé vándorolt. Amiként a közép –ázsiai sztyeppék északi felének területén élő és vonuló nomádok a szibériai erdőövezet és ligetes sztyeppe találkozásának vidékén a szibériai népekkel kerültek kapcsolatba (kulturális és genetikai értelemben is) addig a Kaukázus vidékére érkező csoportok a kaukázusi népekkel kerültek sokrétű kapcsolatba.
– Az utóbbi időben alig hallani a Kaukázus vidékről a magyarság őstörténetével kapcsolatban. Sőt legújabban olyan vélemények is megjelentek, hogy nem is jártak a magyar törzsek a Kaukázus környékén sem.
– Különböző vélemények mindig vannak, de a tudományban annyit ér egy kijelentés amennyivel alá lehet támasztani. A ”nem voltak” típusú kijelentéseket nehéz igazolni, esetleg csak bizonyos leletek teljes hiányával lehetne indokolni. Felmerül viszont a kérdés, hogy az időben változó régészeti hagyatékban éppen mit tekintünk ”biztosan magyarnak” illetve ahhoz köthetőnek. Továbbá a leletek hiánya sem mondható ki, mert több, a magyarság tárgyi hagyatékához rendkívül hasonló leleteket már találtak a régészek a Kaukázus előterében is, sőt egy honfoglalás kori tarsolylemez analógiája került elő a mai Csecsenföldről. Ami viszont természettudományos tény, hogy a honfoglalás-kori koponyák antropológiai vizsgálata megmutatta, hogy jelentős (bár régiónként eltérő) mértékben kimutatható a kaukázusi hatás is, honfoglaló őseink csontleleteiben, valamint a kaukázusi típusok egy része a mai magyarság embertani típusai között is jelen van. Ezen kívül pedig genetikai összefüggés is van magyar minták és az észak kaukázusi minták egy része között ( kabarok, karacsájok, csecsenek , oszétek és Kubán -vidéki nogájok egyes csoportjaiból származó adatok alapján). Ezért nehéz elképzelni hogy a magyarok ősei a ”Kaukázust messze elkerülve” mégis rendelkeznének ezekkel a jelleg együttesekkel. A történeti forrásokról nem is beszélve. A magyar törzsek jelentős szerepet töltöttek be a Kazár Kaganátus történetében (főleg annak hadi szervezetében). Sok félreértés van a ”kazár” kifejezéssel kapcsolatban, pedig maguk a kazárok is egy közép ázsiai eredetű, (a sámánizmusból kifejlődött Tengri-hitű) türk lovasnomád nép, amely birodalmat alakít a Kaukázus északi előterében. Ősi türk szóval (méltóság névvel) az uralkodójukat a kagánnak hívják. Számos háborúban legyőzik a bizánciakat és a Kaukázuson átkelő arabokat is, ezzel útját állva az arabok Kelet Európa felé irányuló északi inváziójának! Későbbi történetük során az iszlám és a bizánci kereszténység térítése közé ékelődött birodalom egyik kagánja felveszi (az akkor politikai értelemben teljesen jelentéktelen) zsidó hitet, amely révén viszont elkerüli a ”hitetlenek” elleni vallási ideológiák mentén is támogatott ”térítő jellegű” beavatkozásokat és háborúkat.
– Ezek szerint akkor van mit keresni a Kaukázus vidéken is! Mi áll a kutatásaik fókuszában?
– A fent említett összefüggések mentén bővíteni kell az adatokat mind az antropológia, a régészet és a genetika területén is. Az eddig rendelkezésre álló adatok igen csekélyek. Ezért elkezdtük az együttműködést a régió múzeumaival, amely során első lépésben a i.sz VI-X. századi csontleleteket gyűjtenénk össze és emelnénk be az adatbázisunkba, valamint az ásatások révén újonnan előkerülő csontok vizsgálatában veszünk részt. Mindezen adatok feldolgozásával és elemzésével többet tudhatunk meg a honfoglalók leleteivel eddig kimutatott összefüggések hátteréről. Továbbá nagyon fontos a mai népességektől gyűjtött genetikai minta növelése a régióban (etnikai háttér figyelembe vételével). Eddig két adatgyűjtő utat szerveztünk a régióban. Az első a mai Dagesztán és Csecsenföld több területét érintette. A második szintén Dagesztánt, valamint Észak Oszétiát, Kabard- Balkárföldet és Karacsájföldet érintette.
Érdekességként említeném, hogy a magyar Csodaszarvas legenda egyik legközelebbi párhuzama a karacsájok köréből lett feljegyezve, valamint a magyar népzene legközelebbi párhuzamait ( sőt bizonyos dallamok teljes egybeesését) szintén itt gyűjtötte Agócs Gergely népzene kutató.
– Mindezek tükrében tehát várható, hogy a Kaukázus vidék kutatása során megjelenő eredmények új információkat, esetleg újdonságokat hozhatnak a magyar őstörténet kutatásában?
– Reméljük, hogy számos új információval szolgálhatunk majd a bonyolult magyar etnogenezis és migráció modellezésében. Azt, hogy ebben mennyi újdonság lesz, azt az idő mutatja majd meg, de elképzeléseink szerint számos érdekes eredmény várható. Azt is fontos megjegyezni, hogy a Kaukázus előtere nem csak a Kazár kaganátus történetének helyszíne, hanem több, nagy nomád törzsszövetség történetének számos fejezete itt játszódik, valamint itt kapcsolódik egymáshoz. Atilla (Etele) hun nagyfejedelem 453-ban bekövetkezett halála után, a hun törzsszövetség a Kárpát -medencéből visszahúzódik a Fekete –tenger északi partja mentán egészen az Azovi tengermellékre és a Kaukázus északi előterébe, ahol létrejön a kaukázusi hun birodalom, ezután nem sokkal a bizánci krónikákban megjelenik egy új törzsszövetség neve is, az onoguroké ( tiz-ogur). Ez a törzsszövetség valószínűleg szintén közép –ázsiai törökökből áll, illetve itt alakul valódi törzsszövetséggé, vélhetően főleg hun utódnépek jelentős részvételével. A területen közben az 500-as évek derekán, átvonulnak a nyugat felé tartó Belső –ázsiai eredetű avarok is, akik emlékét őrizheti a Kaukázus hegyei közé benyomult nomádok egy csoportja, akik megszervezik egy terület igazgatását a helyi kaukázusi lakosságra települő elit csapataikkal. Az ő emléküket őrizheti a ma kaukázusi nyelvű, dagesztáni avar nép. Az hegyi avarok genetikai vizsgálata is fontos eredményeket hozhat, főleg ha bizonyos csoportjaik adatai majd összevethetőek lesznek a kora avar-kori csontokból kinyert DNS- mintákkal. A 600-as évek elején az onogur törzs szövetség létre hozza a Kubán folyó mentén az első Bulgár birodalmat ( a bizánci források ezt nevezik Nagy Bulgáriának tehát Magna Bulgáriának) ahonnan később a nyugatra vonuló bulgárok eljutnak a Balkánra és annak jelentős részét meghódítva létre hozzák a balkáni vagy dunai Bulgáriát ( amely később nyelvileg teljesen elszlávosodik, de nevében megőrzi a keleti hódító, és egyben birodalom alapítók nevét). Az egyik legérdekesebb kutatási terület pedig a Kaukázus keleti vonulatai és a Kaszpi tenger közötti átjáró, az úgynevezett Derbenti- kapu környékén megtelepedett nomádok kurgán sírjainak feltárása. A legtöbb kurgánt feltáró Ludmilla Gmirya orosz régész professzor asszony álláspontja szerint ezek a sírok főleg a Kárpát medence felöl erre a vidékre visszahúzódott hunokhoz köthetőek. Ezáltal ez az egyik legfontosabb kutatási terület lehet a jövőben. Tehát a Kaukázus vidék lehet az egyik legfontosabb összekötő kapocs a hun az onogur bulgár és a magyar törzsszövetség történetében. Talán így az is érthető, hogy a ”finn –ugor” nyelvészeti teóriából nehezen ”kilátó” kutatók egy része, miért próbálja feltűnő erőlködéssel kihagyni a magyar őstörténeti kutatások látóköréből a Kaukázus vidéket.
A természettudományos kutatások azonban haladnak tovább, és néhány év múlva valószínűleg sokkal reálisabban fogjuk látni a Kaukázus vidék jelentőségét a magyar őstörténet szempontjából.
– Köszönöm a beszélgetést!
forrás:
http://www.reggeliujsag.ro/ostorteneti-kutatasok-a-kaukazus-videken/