DNS-vizsgálat és eredetkutatás – Interjú Bíró András Zsolttal

Az Élet és Tudomány 2013. október 11-i, 41. számában riportot olvashatunk Bíró András Zsolt antropológus-humánbiológussal. Az interjút a jelenleg is folyó üzbegisztáni antropológiai és humán populációgenetikai kutatások kapcsán készítette Katymári Vanda újságíró az antropológus kutatóval. A cikk „A tudomány eredményei – Első kézből” rovatban jelent meg az Élet és Tudományban, DNS-vizsgálat és eredetkutatás címmel.

 

DNS – vizsgálat és eredetkutatás

Újabb üzbegisztáni expedícióra készül a Magyar Természettudományi Múzeum antropológus-humánbiológus kutatója. Bíró András Zsolt szakterülete a történeti migrációk embertani hatásainak modellezése. Az utóbbi években kialakított honfoglalás-kori adatbázisuk és a keleti gyűjtőútjaik során feldolgozott leletek egyre inkább azt a felvetést látszanak erősíteni, hogy az ősi magyarság eredő komponense Közép-, illetve Belső- Ázsiából származik.

– Mikor fordult a figyelme meghatározóan Kelet felé?

Az ELTE Természettudományi Karán végeztem humánbiológus-antropológusként, azon belül a kezdetektől történeti antropológiával foglalkozom. Szakdolgozatomat a Magyar Természettudományi Múzeumban írtam, és a mostani PhD-munkámat is ott készítem. Érdeklődésem középpontjában kezdetektől a hun-, avar-, és a honfoglalás-kor állt: a Kárpát-medence és az eurázsiai sztyeppövezet népességének összefüggései. Ezek vizsgálatai során mindig felmerültek a lehetséges párhuzamok a különböző kárpát-medencei és keleti népességek történeti – embertani leletegyüttesei között. Majd 2005-ben egy kazak antropológus professzor, Orazak Ismagulov meghívására kéthetes kutatólátogatásra utazhattam az alma-atai Központi Állami Múzeumba, amelynek jelentős történeti csontgyűjteménye van. Az ottani közös munka hatására kezdtem el foglalkozni Kazahsztán és Közép-Ázsia antropológiai és történeti irodalmával.

– Majd jött a legnagyobb vihart kavart elméletük…..

– 2006-ban – már a harmadik utamon – a történeti korokból származó csontok összehasonlítása mentén újra és újra szóba került a kazahsztáni Torgaj vidéken élő úgynevezett Madjar-törzs. Egy tudományos adatgyűjtő expedíción megkerestük a törzsi területet, feltérképeztük a településrendszerüket és lejegyeztük a törzs geneológiai rendszerét. Antropológiai vizsgálatokat is végeztünk. Szinte minden családban szájnyálkahártya-kaparék mintát vettünk a férfiaktól egy későbbi genetikai (Y-kromoszóma-analízis) vizsgálat elvégzéséhez. Ma ez az egyik legelfogadottabb módszer a humán populációgenetikai vizsgálatokhoz, különessen egy-egy népcsoport migrációjának genetikai modellezéséhez.

A kazahsztáni Madjar-törzs, és egy több száz egyénből származó magyar adatbázis, valamint 39 eurázsiai népesség Y-kromoszóma adatainak összefüggéseit vizsgáltuk meg egy tudományos tanulmány keretében. A vizsgálatokat a Budapesti Orvosszakértői Intézet DNS-laboratóriumában Pamjav Horolma igazgatóasszony vezetésével végeztük. Érdekes eredményt hozott  a genetikai vizsgálat és az adatok összevetése a nemzetközi YHDR-adatbázissal. Kiderült, hogy apai ágakon egy jól kimutatható genetikai kapcsolat fűzi össze a kárpát-medencei magyarok egy jelentős részét a Kazahsztánban élő madjarokkal. A kutatások eredményeit az American Journal of Physical Anthropologyban publikáltuk 2009-ben.

Bíró András Zsolt az üzbegisztáni madzsar törzsbeliekkel

– Mi következik az új kutatási eredményekből?

– A magyar nép kialakulása (őstörténeti szempontból) nagyon komplikált, összetett folyamat. Ennek a modellezése csak több tudományág összehangolt kutatásai mentén lehetséges. Érdekes, hogy a magyarság története – a legtöbb európai nemzettől eltérően – bizonyos komponensek mentén messze keletre Közép- és Belső Ázsiába is elvezet. Az antropológiai kutatások, különösen a honfoglalás-kori koponyák embertani elemzése révén már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazták azt a véleményt, hogy a honfoglalás-kori népesség csak az Urál-vidékről nem vezethető le. Az utóbbi években kialakított honfoglalás-kori adatbázisunk, és a keleti gyűjtőútjaink során feldolgozott leletek egyre inkább azt a felvetést kezdik erősíteni, hogy az ősi magyarság egyik jelentős, eredő komponense messziről, Közép- illetve Belső-Ázsiából származik. Hosszú migráció, valamint számos embertani kölcsönhatás után érkezett a Dél-Urál vidékére, majd onnan a Kaukázus előterébe és végül a Fekete-tenger északi partját övező sztyeppvidéken keresztül a Kárpát-medencébe. Ezen hosszú út során kaszpi, szibériai, uráli és kaukázusi típusokkal kombinálódva jelent meg a Kárpát-medencében talált néptöredékeket magába olvasztó, kora Árpád-korra kialakult embertani arculat.

– A projekthez kapcsolódó, következő állomás Üzbegisztán. Mit vár az októberi expedíciótól?

– Már a kazahsztáni kutatások idején tudtuk, hogy Üzbegisztánban is élnek a madjarhoz hasonló nevű törzsmaradványok. Sok utazás és kutatás után tavaly májusban találtam meg az általuk dzs-vel ejtett Madzsar törzset, amelyet a 60-as években már Tóth Tibor antropológus is keresett Üzbegisztánban az ottani törzsnevek jegyzéke és több régi forrás alapján. Néhány napig köztük laktam Kashka darya-megye öt falujában, és hamar sikerült rábeszélnem őket a DNS-vizsgálatra. Még folyamatban van a minták feldolgozása, valamint az adatbázis bővítése, amelyet az idén ősszel végzünk el.

Katymári Vanda

Üzbegisztán - Kashka darya megye, Gülistan, 2012