Aki magyarként járt már közép-ázsiai országban, az megtapasztalhatta, hogy a magyarság irányába áramló szimpátia nem látens, hanem teljesen nyilvánvaló és kitapintható – nyilatkozta honlapunknak Gyöngyösi Márton (Jobbik) parlamenti képviselő, a külügyi bizottság alelnöke, aki személyesen is részt vesz a torgaji madjarok életfájának avatásán Kazakisztánban.
Életfát állítanak a magyarok a madjarok hazájában, Kazakisztán torgaji vidékén. Hogyan győzné meg a cinikusok hadát, hogy azért ez nem akármi?
A torgaji életfa egy nagyon fontos kapocs, az összetartozás szimbóluma lesz két földrajzilag nagyon távol eső, de közös gyökerekre visszatekintő nép között. Ezen kívül jelzés minden keletnek hátat fordító, nyugatra tekintő honfitársunknak, hogy nem vagyunk egyedül, a legnyugatabbra eső őrei vagyunk egy hatalmas, erőtől duzzadó testvéri közösségnek, a turáni népek közösségének. A trianoni tragédia okozta demográfiai, gazdasági, társadalmi és spirituális válságunkból az összetartozásnak az érzése, és az erre épülő kulturális, gazdasági, kereskedelmi együttműködés jelenthetnek kiutat.
Gyöngyösi Márton (fotó: barikad.hu)
A magyar közvélemény az elmúlt évtizedek agymosását alig heverte ki, ha kiheverte egyáltalán… a fogyasztói „Nyugat” pedig megevett reggelire. Közép-Ázsia, de egyáltalán Ázsia mit tartogat nekünk?
A keleti fordulatban elsősorban a spirituális megújulás, a magyar lélek gyógyulásának lehetőségét látom. Azt ugyanis hosszú évszázadok óta mérgezik hamis történelemszemlélet és eredetelmélet terjesztésével, egyfajta kisebbrendűségi tudatot, negatív szemléletet kialakítva a magyarságban. Ha ezen változtatunk, óriási energiákat szabadíthatunk fel nemzetünkben. Ázsia hatalmas potenciállal rendelkezik, jelentősége pedig napról-napra növekszik. A Nyugat hanyatlásával szépen lassan helyreáll az a történelmi rend, amelynek középpontjában a Kelet, Ázsia áll. A pár száz évet kitevő Nyugat-központúság a vége felé közeledik, amely egyben egy emberellenes, torz társadalmi-gazdasági-politikai kísérlet végét is jelenti. Ázsia emelkedése minden tekintetben Magyarország érdekeit szolgálja, kérdés, hogy egy paradigmaváltást végre tudunk-e hajtani…
A keleti nyitás szlogenje már szinte szájhagyomány. Milyen gesztusok, gyakorlati lépések kellenének, hogy ne csak kommunikációs fordulattá silányodjon mindez?
Minden kezdeményezés annyit ér, amennyi tartalommal meg lehet tölteni. Ebben korlátlanok a lehetőségek, különösen úgy, hogy nekünk, magyaroknak nem csak praktikus okokból kifolyólag, hanem származásunk, gyökereink okán is van „keresnivalónk” Keleten. Meggyőződésem, hogy ez alapvető nemzeti érdekünk. Első lépésben a bizalmat kell újraépítenünk, amiben a kormánynak, a parlamentnek, a civil-, tudományos szférának egyaránt fontos szerep jut. Aki magyarként járt már közép-ázsiai országban, az megtapasztalhatta, hogy a magyarság irányába áramló szimpátia nem látens, hanem teljesen nyilvánvaló és kitapintható. Sajnos nagyon aszimmetrikus ez a kötődés, hiszen amíg nálunk a tudományos-hivatalos körökben, az iskolákban még mindig a finnugor rokonságot terjesztik, addig a közép-ázsiai népek evidenciaként kezelik a rokonság kérdését, testvérként tekintenek ránk. Önsors-rontás ez a részünkről, az elemi érdekeink egyértelműen a keletre fordulást diktálják.
A Kurultaj jó alkalom a kapcsolatok elmélyítésére. Mi ennek a jelentősége?
A Kurultaj korunk legfontosabb küldetését tölti be. A magyar társadalom mesterségesen elfojtott, mélyből feltörő igényének, a keleti testvérnépekkel és rokonokkal való egyesülésnek ad teret és keretet. Az egymásra találás, a hazatérés felszabadító érzését adja. Meggyőződésem, hogy a Kurultáj szilárd alapot jelent, amely a jövő Magyarországának fundamentuma. A Kurultáj kulturális kapocs, amely az összetartozást jeleníti meg. Ez a legnagyobb kincs, a demográfiai, társadalmi, gazdasági válságban fuldokló magyarságnak dobott mentőöv.
kurultaj.hu