1921 decemberében ezen a napon kezdődött meg az a népszavazás, melynek eredményeképpen Sopron – az embertelen trianoni békediktátum rendelkezései ellenére – magyar város maradt. Magyarország Kormánya 2001-ben a népszavazás emlékére december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánította.

Az osztrák államtanács már 1918-ban, az első világháború lezárulása után bejelentette igényét a nyugat-magyarországi területekre. Hazánk közvéleménye ezt az osztrák lépést Magyarország hátba szúrásának tekintette. Az 1920-as trianoni békediktátum is az osztrák elképzeléseket rögzítette.

1921 augusztusában kellett átadni a nyugati határterületeket Ausztriának, a magyar csapatokat kivonták, azonban a lakosság heves tiltakozásba kezdett. Augusztus 26-án aktivizálódtak Prónay Pál és Héjjas Iván szabadcsapatai, majd Ágfalvánál és Pinkafőnél megállították a benyomuló osztrák katonaságot és csendőrséget. A másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi fegyveres felkelés kikényszeríttette, hogy Sopron hovatartozásáról népszavazás döntsön. A „Rongyos Gárda” magyar felkelői által megalapított Lajtabánság egy független országként működött decemberig, a népszavazás lezárulásáig.

1921. december 14-én Sopron lakosságának több mint 72 százaléka döntött úgy, hogy Magyarországhoz szeretne tartozni. Ez azért is érdekes adat, mert a város lakossága 52%-ban német ajkúakból állt, ennek ellenére a város többsége Magyarországot tekintette hazájának. Itt érdemes belegondolnunk, hogy milyen eredmények születhettek volna Nagy Magyarországon, ha a győztes nyugati hatalmak megengedték volna, hogy éljenek az emberek demokratikus jogaikkal és az ország lakosai népszavazáson döntsék el hovatartozásukat…

1922-ben az országgyűlés a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb Város címmel jutalmazta Sopront. 2001-ben, pedig Magyarország Kormánya a népszavazás emlékére december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánította.