Szlovákia – magyargyűlöletben első helyezett

Az elmúlt hetekben a magyar himnusz éneklésének betiltásával ismét vérlázító törvényeket fogadtak el Szlovákiában. A 26 éves szlovák állam folyamatosan korlátozza az őslakos magyarok jogait, gyakran sokkal jobban mint a környező – szintén magyarellenességükről elhíresült – országok. A Magyar Királyság északi területein (Felvidék) élő szlávokból a 19. század végén, 20. század elején egységes néppé alakított szlovákság nagy része vajon miért gyűlöli annyira a magyarokat? Ahhoz, hogy a ma „Szlovákia” néven futó közigazgatási egységben történteket megérthessük, vissza kell kanyarodnunk a történet elejére.

kép: Felvidék.ma

kép: Felvidék.ma

Ámokfutás a múltban – a Felvidék szlovákosítása

A trianoni békeszerződéssel a Magyar Királyság északi szomszédságában új államalakulat jött létre. Az Osztrák-Magyar Monarchiából kiváló Csehország megszerezte a Magyar-Királyság északi területeit, a Felvidéket, és új államalakulat jött létre „Csehszlovákia” néven. Határai –csakúgy, mint a többi, ekkor létrejött utódállam esetében- sehol sem estek egybe az etnikai határokkal, Magyarország kárára. (Az 1919. évi párizsi tárgyalásokon a nem cseh és nem szlovák területek megszerzése érdekében Eduard Beneš csehszlovák –akkor még- külügyminiszter svájci modellel, autonómiával érvelt.)

Megalakulásakor a 13 milliós Csehszlovákia összlakossága 64 %-ban volt „csehszlovák”, míg a 36% egyéb nemzetiség nagy része német (70%) illetve magyar (17%) volt. A nemzetállamok ürügyén tehát egy történelmi előzmények nélküli, soknemzetiségű ország jött létre, tele etnikai feszültségekkel.

A második világháború végén a csehszlovák vezetés részére alkalom nyílt a feszültség egyszer és mindenkorra történő megszüntetésére, azaz a német és a magyar nyelvű kisebbségek felszámolására. Az Eduard Beneš vezette kormánynak nem titkolt célja volt a nemzetiségek kiűzése és egy tisztán szláv állam megvalósítása.

E doktrína szellemében az 1945. április 5-e után következő időszakban kiadott elnöki rendeletek és a Szlovák Nemzeti Tanács által kibocsátott törvények kollektívan bűnösnek tekintették a német és a magyar etnikumot.

hungarians_in_slovakia

A Beneš-dekrétumok néven elhíresült rendelet-együttes automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járadékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek.

1945 végéig a népbíróságok tömeges perekben közel 75 000 szlovákiai magyart – elsősorban értelmiségieket – ítéltek el háborús bűnösként és utasítottak ki az országból.

Már az év nyarán (tehát már békeidőben!) több helyen internálótáborokba vitték a magyar és német lakosságot. A beneši gondolat – miszerint Csehszlovákiából el kell távolítani a magyarokat és németeket – értelmezése alapján, e táborokban a nőket és gyermekeket (köztük csecsemőket) sem kímélő, etnikai alapú tömeggyilkosságok is történtek, (pl. Ligetújfalu), melyek feltárása és megnyugtató igazságszolgáltatása a mai napig nem történt meg.

A győztes hatalmak a potsdami konferencián illetve a párizsi békekötést megelőző tárgyalásokon jóváhagyták hárommillió német kitelepítését, azonban a csehszlovák vezetés szándékát a magyarok egyoldalú kitelepítésére elutasították.

Azonban Szovjetunió támogatásával, a magyarok kényszermunkára való elhurcolásával, a deportálások elindításával végül Csehszlovákia lakosságcsere lebonyolítására bírta rá a magyar kormányt.

A felvidéki magyarok kitelepítése

A felvidéki magyarok kitelepítése

A Magyarország számára rendkívül hátrányos egyezmény szerint a Magyarországról Szlovákiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen kényszerből a szülőföldjét elhagyni. A felvidéki magyarok a Magyarországról áttelepült szlovákokhoz képest négyszer annyi házat és tízszer annyi termőföldet voltak kénytelenek otthagyni. Az ottmaradottakra is nehéz idők vártak: a reszlovakizációs folyamat, vagy „visszaszlovákosítás” azt jelentette a csehszlovák értelmezés szerint, hogy az előző századokban „elmagyarosodott szlovákoknak” „lehetőséget adtak” visszatérésükre az anyanemzethez. Akik szlováknak vallották magukat, visszakaphatták állampolgárságukat, kihúzták őket a deportálásra és áttelepítésre kijelöltek listájáról és visszaadták elkobzott tulajdonukat. A megmaradt felvidéki magyarság közel felét nyilvánították szlováknak.

A szlovákosítás a települések neveivel folytatódott.

Egy 1948 nyarán napvilágot látott rendelet alapján összesen 710, magyarnak tűnő településnevet teljesen megváltoztattak.

„…mindenekelőtt arra törekedve, hogy a cseh és a szlovák földet egyszer s mindenkorra elvegyük az idegen német és magyar birtokosok kezéből, valamint a köztársaság árulóinak kezéből, s a cseh és a szlovák parasztság és zsellérek kezébe adjuk, a kormány javaslatára elrendelem:

1. §

(1) Azonnali hatállyal és térítés nélkül a földreform céljaira elkobozzuk azt a mezőgazdasági vagyont, amely

a) német és magyar nemzetiségű személyek tulajdonában van, állampolgárságukra való tekintet nélkül…”

kép: maglyatuz.hu

kép: maglyatuz.hu

Ámokfutás a jelenben – magyarellenes törvények az EU-s tagállamban

Bár a rendelkezéseket 1948-49-ben részben visszavonták, joghatásuk máig érvényesül. Sőt, hogy kétségünk se legyen Szlovákia magyarokhoz való viszonyulásáról, 2007-ben  A szlovák parlament 2007. szeptember 20-án határozatban szögezte le, hogy a dekrétumokból „eredő jogi- és tulajdonviszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok”.

A Beneš-dekrétumok kollektív bűnösségre vonatkozó passzusainak megítélése elsősorban nem jogi, hanem politikai kérdés, így ezek visszavonása erkölcsi gesztus lenne. Azonban Szlovákia mind a mai napig ezen kirekesztő, elnyomó és igazságtalan intézkedések szellemében kezeli magyar nemzetiségű polgárait.

Nyelvtörvény

Miután Szlovákia független állam lett, 1993-ban olyan nyelvtörvényt hoztak, amely különböző büntetési tételeket írt elő más nyelvek, például a magyar használatáért a hivatalos kommunikációban, a kisebbség részarányától függetlenül. Így a törvény a magyar többségű településeken is büntetni rendelte a magyar nyelv használatát.

Az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások következtében a szabályozás úgy módosult, hogy a kisebbségi nyelv használatát nyilvános helyeken (pl. kórházakban) ott engedélyezte, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot. Ez 2011-ben 15%-ra módosult.

Közigazgatási reform

A közigazgatás rendszerének átalakítása során az észak-déli irányú szlovák többségű járásokhoz igazítva tizenöt darabra szeletelték a dél-szlovákiai magyar többségű területsávot, hogy csak szlovák többségű kerületek legyenek Szlovákiában.

kép: magyartudat.com

illusztráció: magyartudat.com

Állampolgársági törvény

Az állampolgárságtól való megfosztás terve is visszaköszönt 2011-ben.

Válaszul a határon túli magyarok kedvezményes honosítását lehetővé tevő magyar szabályozásra, 2011-ben Szlovákia módosította a szlovák állampolgársági törvényt. A jelenlegi törvény alapján minden polgár elveszti az állampolgárságát, aki felveszi egy másik országét.

Bár az Európai Unió deklarálja, hogy az állampolgárság kérdése a tagállamok saját hatáskörébe tartozik, az egyes tagországok gyakorlata –eltérően a szlováktól- felülemelkedik az évszázados történelmi gátlásokon. E szemlélet egyet jelent a többes állampolgárság azon formájának elfogadásával, amely a külföldön élő, de kultúrájukban egy másik országhoz tartozó személyek számára biztosítja az anyaország állampolgárságát. Ennek szellemében most már elfogadja a kettős állampolgárság intézményét Németország, Spanyolország, Lengyelország, Portugália, Olaszország, és Dánia, Svédország és Finnország is liberalizálta a szabályozását.

Szlovákia ezzel a lépésével megint Magyarországhoz képest próbált meg politizálni, ismét szembe menve az általános európai értékekkel és irányvonallal.

Hagyományőrző rendezvényen a szlovák rendőrök gátolják a magyarok ünneplését / fotó: Felvidék.ma

Hagyományőrző rendezvényen a szlovák rendőrök gátolják a magyarok ünneplését / fotó: Felvidék.ma

A szlovák politikai elit képmutató, kétszínű és kétértelmű nyilatkozatai ellenére, ma Szlovákia egy olyan, alapvetően diszkriminatív ország, ahol a kisebbségeket védő törvények alulmúlják az elvárható, európai normákat, és ahol még e törvények betartása is nehézségekbe ütközik a mindenkori szlovák kormány részéről.

Szlovákiában legalább 34 olyan település van, ahol a törvény értelmében magyar helységnévtáblának is lennie kellene, mégis hiányzik.

Az államnyelvtörvényben és az oktatási törvényben is a kisebbségi nyelven oktató iskolák részére biztosított kétnyelvű bizonyítványok csak részben kétnyelvűek. A minisztérium által előírt formanyomtatványban egyszerűen hiányzik a szlovák adat magyar megfelelőjének kijelölt hely, vagy más előírás, vagy technikai akadályok miatt nem lehet teljes körűen magyarul is kitölteni a bizonyítványt. Nincs lehetőség a név, születési hely, az intézmény nevének magyar alakban történő feltüntetésére. (Még jó, hogy a szlovákok ugyanazokat a számokat használják, így az osztályzatoknál nem gond a „kétnyelvűség”.)

Szlovákiában ma pénzbírság fenyeget, ha valaki egy magyar hagyományőrző rendezvény plakátját kizárólag magyar nyelvű feliratokkal készíti, ha állami alkalmazottként magyar ügyfeléhez magyarul szól, vagy ha egy sporteseményen a közönség elénekli a magyar himnuszt.

Nem csoda, ha ez a politika az elmúlt 70 év alatt olyan, a gazdasági érdekeknek, a logikának és a jóérzésnek ellentmondó eseteket szül, amikor egy félig magyar szlovákiai városban, pár kilométerre a magyar határtól egy étteremben csak angol meg német nyelvű étlap van a szlovák mellett, egy „isten hozott” felirat sem jut magyarul, az alkalmazott nem szólal meg magyarul.

Kíváncsi vagyok, hogy a felvidéki magyarság képes-e még összefogni, megmutatni, hogy -dacolva minden elüldözési, ellehetetlenítési, beolvasztási szándékkal- ma is létezik, megmaradt, és képes-e (remélhetőleg egyre bátrabban és egyre hangosabban) követelni jogait. Azokat a jogokat, melyek nemcsak, mint ezeregyszáz éve őshonos etnikumként megilletik az alig több, mint 20 éve létező Szlovákiában, hanem amelyek minden európai polgárnak természetesek.

Vagy folytatják az önkéntes „reszlovakizációt”, és mindössze magyarul is tudó szlovákok lesznek, akik egy vállrándítással tudomásul veszik újabb megalázásukat. Remélem, nem. És ha nem, mi ott leszünk mellettük.

A Magyar Turán Szövetség csapata 2018-ban a pozsonyi csata 1111 éves évfordulós ünnepségekor, mely rendezvényt zaklatott a szlovák rendőrség, és végül az esti Kárpátia koncertet be is tiltották - Lázítás (!) bűncselekményének hangoztatásával.

A Magyar Turán Szövetség csapata 2018-ban a pozsonyi csata 1111 éves évfordulós ünnepségekor, mely rendezvényt zaklatott a szlovák rendőrség, és végül az esti Kárpátia koncertet be is tiltották – Lázítás (!) bűncselekményének hangoztatásával.