1920. június 4. Nem, nem, soha!

Június negyedike, a magyar nemzet gyásznapja, az embertelen trianoni békediktátum elfogadásának napja. Ismert idézet, “Magyar az, akinek fáj Trianon” – sok igazság van benne. A gyásznapon számtalan megemlékezés zajlik országszerte, azonban ne felejtsük el az örök érvényű mondatot: amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad! Emlékezzünk József Attila egy sokáig elhallgatott versével és szívleljük meg a szép vers mondanivalóját. 

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,

Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!

Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!

Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel,

Ha eljő az idő – a magyar talpra kel,

Ha eljő az idő – erős lesz a karunk,

Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,

Vérkeresztet festünk majd a határkőre

És mindent letiprunk! – Az lesz a viadal!!

Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,

Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ

Teljes egészében, mint nem is oly régen

És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,

Fut a gaz előlünk – hisz magyarok vagyunk!

Felhatol az égig haragos szózatunk:

Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,

Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!

Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:

Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

Nemnemsoha_rovas1

nagymagyarorszag