A régebbi időszakok történeti és forráselemző munkái után számos, a közelmúltban a Kaukázusban és Közép-Ázsia térségében végzett, a magyarság őstörténetével is összefüggő főleg természettudományos témájú kutatás (antropológia, genetika) meghozta a gyümölcsét. Úgy tűnik, hogy az antropológia után a többi tudományág is kezdi elismerni a Kaukázus vidéke (Kaukázus északi előtere), illetve az Urálon túli eurázsiai sztyeppvidék kiemelt jelentőségét a magyar őstörténetben. Bíró András Zsolt antropológus (a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának kutatója) az elmúlt évtizedben – kutatómunkái alapján – többször hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyarság őstörténetében alapvető fontosságú szerepet játszott a közép-ázsiai sztyeppvidék (a mai Kazakisztán és Üzbegisztán bizonyos térségei), valamint a Kaukázus vidéke és főleg annak északi előtere. Mára a régészeti leletek valamint a kazak és orosz kutatók eredményei is sokban alátámasztják a magyar antropológus kutatásait. Egyre indokoltabb és fontosabb célkitűzéssé vált a magyar őstörténeti kutatások általános látókörébe bevonni az Urálon túli sztyeppvidék leletanyagait valamint az ide vonatkozó forrásanyagokat.
A honfoglalás-kori magyar kiállítás egyik vitrinje a 2014-es Kurultajon
A magyarság őstörténetével feltételesen kapcsolatba hozható leleteket találtak a régészek a mai Kazahsztán északnyugati, valamint a Kaukázus északi részén is – közölte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) csütörtökön az MTI-vel.
Aktobe környékén a múlt század vége óta egyre nagyobb számban kerülnek elő olyan sírleletek – övdíszek és lószerszámok tartozékai -, továbbá kerámiák és ékszerek, amelyekhez hasonlókat korábban csak jóval északabbra, a Káma medencéjében, Ufa környékén, valamint Délnyugat-Szibériában találtak. A leletanyag alapján feltételezhető, hogy a mai Kazahsztán északnyugati része is teret adott a magyar etnogenezisnek, a mai magyarok elődei szerepet játszhattak a térség történeti-politikai eseményeiben a 8-9. században – olvasható az MTA közleményében, amely az öt ország szakembereinek részvételével júniusban megrendezett 3. Nemzetközi Korai Magyar Történeti Régészeti Konferencia eredményeit is ismerteti.
Honfoglalás-kori magyar veretes díszítések (Kurultaj 2014)
A tanácskozáson egy szentpétervári régész a Kárpát-medence honfoglalás kori régészeti hagyatékához közeli párhuzamokat mutatott be a Kaukázus északi részéről. A leletek – amelyeket egy moszkvai magángyűjteményben őriznek – anyagukat, készítési technikájukat és díszítésüket tekintve is nagyon hasonlítanak a honfoglaló magyarok által viselt öv- és lószerszámveretekre, de előkerültek a magyarokéihoz hasonló szablyák és nyeregdíszek is.
A közlemény szerint Türk Attila régész, az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoportjának tudományos főmunkatársa úgy véli: a kaukázusi leletanyag nem pusztán hasonlóságot, hanem megdöbbentő azonosságot mutat a honfoglalás kori leletekkel.
A kutató emellett rendkívül érdekes, de még nem teljesen igazolt felvetésként értékelte azt a szintén a konferencián ismertetett, moldáviai régészektől eredő elképzelést, amely szerint a magyarok komoly szerepet játszhattak a Dnyeszter és a Kárpátok közötti terület történetében a 830 és 940 közötti időszakban, vagyis még 895-ös Kárpát-medencei beköltözésüket követően is. Az elmélet szerint a magyarok késleltethették például a Kijevi Nagyfejedelemség térnyerését és a skandináv eredetű kulturális befolyás elterjedését a térségben – áll a közleményben.
Bene Vitéz turanid típusú koponyája (Kurultaj honfoglás-kori kiállítás – 2014)
A tanácskozáson szó esett arról is, hogy valószínűleg a magyar törzsekhez köthető a korabeli viselet egy fontos kiegészítője, a fémveretekkel és lemezekkel díszített bőrtarsolyok meghonosítása a Kárpát-medencében. A honfoglalást megelőző időszakból nem ismernek ilyen típusú leleteket a régészek, így a Volga és az Urál közötti térségben a 9. század végén elterjedő fémdíszekkel ékesített tarsolyok „divatja” a magyar törzsekkel érkezhetett meg Pannóniába.
„Az elképzelés a tarsolylemezek keleti eredetéről meglehetősen valószínűnek tűnik. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a viseleti elem később a Volga-Urál térségében élő más népeknél, illetve a helyben maradt magyaroknál is előfordult, vagyis a Kárpátoktól keletre önmagában nem alkalmas a magyarság vándorútjának megrajzolására, legalábbis ha régészeti összefüggések nélkül, szórványleletként kerül elő” – idézi a közlemény Türk Attilát, aki bízik abban, hogy a következő években felgyorsulnak a keleti kutatások, és hamarosan a leletek jóval nagyobb adatbázisa alapján még megalapozottabb következtetéseket fognak tudni levonni a régészek.
kurultaj.hu / MTI