2015. 12. 08-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban (amely Budapest egyik legrégebbi és legelőkelőbb filmszínháza) ünnepi külsőségek mellett mutatták be – Európában elsőként – a karabahi konfliktusról szóló dokumentumfilmet.
A film magyar-azeri együttműködésben készült. Sajátossága, hogy nemcsak a katonai konfliktust mutatja be, hanem a karabahi tragédia bekövetkezéséhez vezető történelmi előzményeket is.
A film bemutatóját a Magyar-Turán Alapítvány szervezte meg, számos fontos személyiség részvételével.
A filmet megtekinttették magyarországi országgyűlési képviselők, öt polgármester, a diplomáciai képviseletek számos tagja mellett Azerbajdzsán budapesti nagykövete, Törökország budapesti nagykövete, a TIKA budapesti igazgatója és számos képviselője, magyar művészek, tudósok, iskolaigazgatók, nemzetközi hírű sportolók, közéleti személyiségek, magyar civil szervezetek képviselői.
Elsőként Kelemen András, a magyar Parlament elnökének külügyi tanácsadója köszöntötte a vendégeket. Beszédében kiemelte: Európában kevésbé ismert volt eddig a karabahi tragédia és „befagyott konfliktus” néven említették. A megnevezés mögött azonban a szenvedés és emberi tragédiák ezrei vannak, melyek a mai napig elevenen hatnak. A magyarok megértik ezeket az érzéseket, mert a magyarsággal is történtek hasonló dolgok a múlt századokban. Számos szál köti össze a magyarok és a türk népek őstörténetét. A magyarok történelmük korai szakaszában a Kaukázus térségében is megfordultak, egy részük ottmaradt, így rokoni szálak is összekötik a két népet. A film példaértékű abban, hogy sokoldalúan mutatja be a tragédiához vezető előzményeket.
Kelemen András a magyar Parlament elnökének külügyi tanácsadója
Vilayet Guliyev, Azerbajdzsán budapesti nagykövete a karabahi konfliktusról beszélt és köszönetet mondott a film készítőinek a film elkészítéséért, mert a világ eddig közönyösen nézte és kevésbé ismeri ezt a tragédiát. Rámutatott, hogy a Közel-Keletről most Európába érkező néhány tízezer menekült milyen hatalmas gondot okoz Európának, ugyanakkor Azerbajdzsán saját maga próbálja megoldani 1000000 azeri menekült (IDP Internally Displaced Person -belső menekült) ellátását, amit a nemzetközi közösség a kezdetektől közönyösen szemlél.
Vilayet Guliyev Azerbajdzsán budapesti nagykövete
Umud Mirzayev, a IEPF képviselője személyes hangú beszédében elmondta, hogy –mivel ő is a megszállt területekről származik,- a film készítése során újra átélte a szenvedéseket, ami erős érzelmeket szabadított fel benne. Emberek százezrei élnek mai napig is méltatlan körülmények között. Az ő fájdalmukat is enyhíti egy film, ami a nagyvilág tudtára adja az ő szenvedésüket.
Umud Mirzayev a IEPF képviselője
Bognár Erik rendező elmondta, hogy különleges élmény volt számára a film készítése, melynek során megismerte és megszerette az azeri embereket és átérezte a tragédiájukat.
Bognár Erik a film rendezője
A felszólalásokat Bíró András Zsolt a Magyar Turan Alapítvány (amely koordinálta a film készítését) elnöke zárta. Bíró András Zsolt történeti antropológusként, aki a Kaukázus vidékén évek óta végez kutató munkát, a kaukázusi térség történelmének egyik jó ismerője, szakértő riportalanyként is szerepel a filmben. Beszédében kiemelte: a magyar őstörténet számos szálon kapcsolódik a kaukázus vidékéhez, valamint azeri és a magyar nemzet történetében is számos összefüggés van. Ezért a magyar emberek nagy része mindig is érdeklődéssel tekintett kelet felé, amelybe a Kaukázus vidéke is beletartozik A magyarok egy szabadságszerető nemzet, és sokszor hallatták a hangjukat az igazság és az emberi méltóság védelmében. Az azonban különös kötelességünk, hogy ha a testvéreinket éri tragédia, akkor melléjük álljunk és szenvedésüket bemutassuk a nagyvilágnak.Mi magyarok büszkék vagyunk arra, hogy Európában először mi vállaltuk fel az azerbajdzsán nemzet tragédiájának bemutatását a maga teljes valóságában. Reméljük a film valamelyest hozzájárul a konfliktusról való gondolkodás kiszélesedéséhez és a remélt békés megoldáshoz.
Bíró András Zsolt a Magyar Turán Alapítvány elnöke
Az 50 perces film végén a több száz néző néhány másodpercig néma csendben ült, majd erős tapssal fejezték ki elismerésüket. A bemutató utáni állófogadáson (banket) többen kifejezték mély megrendülésüket, ugyanakkor elismerésüket a filmmel kapcsolatban.
