A Magyar Hírlap újságírója, G. Juhász Judit interjút készített Bíró András Zsolt antropológussal, aki a Magyar Turán Alapítvány elnöke, a Kurultaj Magyar Törzsi Gyűlés ünnepének főszervezője. A cikkben olvashatunk a keleti rokon népeket összefogó Kurultájról és a kárpát-medencei nemzeti összetartozásról. Ízelítőt kaphatunk a 2014-es bugaci ünnep hangulatából, újdonságaiból. Megtudhatjuk, hogy a Kurultaj szervezői fontosnak tartják az ősi magyar sztyeppei hagyományok bemutatását, minél inkább a tudomány eredményeit alapul véve.
.
Néhány esztendő alatt Európa legnagyobb hagyományőrző és lovas rendezvényévé lett a Kurultaj. Bíró András Zsolt főszervező, a Kurultajt létrehozó Magyar Turán Alapítvány alapítója szerint sztyeppei lovas múltunk huszonhat nemzettel köt össze. A közelebbi vagy távolabbi rokonság mostanra kulturális és gazdasági kapcsolatokat is jelent, és az augusztus 8. és 10. közötti, harmadik Kurultaj alkalom arra, hogy a bugaci pusztán madárszóra ébredjünk, és átéljük az ünnepet.
– Hat évvel ezelőtt tartották az első Kurultajt, azaz a Magyar Törzsi Gyűlést, akkor még körülbelül hatvanezer, főként magyarországi látogatóval. Mostanra a Kárpát-medence és Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvényévé nőtte ki magát, amelyen huszonhét nemzet képviselői vesznek részt. Mi vonzza ide őket?
– Sztyeppei lovas nomád múltunk számos más ázsiai nép kultúrájával találkozik. A Kurultaj ugyanakkor a Kárpát-medencei magyarság összefogásának legnagyobb ünnepe is, amelyre sok ezer magyar érkezik Gyergyótól a Felvidéken át egészen a Délvidékig. Összesen száztizenegy hagyományőrző azeri, avar, baskír, bolgár, balkár, burját, csuvas, gagauz, jakut, kabard, karacsáj, karakalpak, kazak, kazakisztáni madjar, kirgiz, kumik, mongol, nogaj, üzbég, üzbegisztáni madzsar, tatár, török, tuvai, türkmén, ujgur és magyar csoport képviselője találkozik a bugaci pusztán. Augusztusban három napon át ez a Bács-Kiskun megyei település lesz a türk-hun világ központja. A siker egyik oka, hogy a Kurultaj tudományos eredmények alapján mutatja be, hová nyúlik vissza a magyarság története regionálisan. Nem délibábos, ködös elképzelésekről van szó, hanem konkrétumokkal alátámasztott régészeti, antropológiai és – az utóbbi időben – genetikai kutatásokról. És ezek bizony arra utalnak, hogy rokonságban vagyunk.
– Vagyis szinte fél Ázsia a rokonunk?
– A rokonság tág fogalom, hiszen rokonom nekem az édesapám, és rokonom a harmad unokatestvérem is. Természetes, hogy nem annyira rokonom egy jakut, mint egy Kazahsztánban, a Torgaj vidéken élő Madjar-törzs béli. A kapcsolatot év közben is tartjuk, így nőtt tudományos, kulturális és sok más területet átölelő együttműködéssé a Kurultaj. Nemrégiben egy hatvanfős delegációval Magyarországra érkezett a türkmén elnök. Jó néhány gazdasági és kulturális megállapodás megkötése után kíváncsian vártuk, hogy a záró napon vajon miként összegzi itteni tapasztalatait. Első mondata a Kurultaj volt. Arról beszélt, hogy a lovak, a sztyeppei lovas vágta révén élő kapcsolat alakult ki népeink között, s hogy a türkmének és mi, magyarok nemcsak partnerek vagyunk, hanem történeti gyökerünk is közös, vagy legalábbis közeli.
– A két Ősök Sátra mellett Attila húsz méter átmérőjű óriás jurtáját is felépítik, ezekben hunokhoz köthető műtárgyakat helyeznek el, ízelítőt adva az ősmagyarok életéből. Vajon tényleg így élhettek, ilyenek lehettek az elődeink?
– Az elmúlt évtizedekben elhazudták és átírták a történelmünket, és nem lehetett nyíltan beszélni róla. Most azonban mindenki – még ha nem is ért hozzá – az őstörténettel foglalkozik, és a saját elméletét hangoztatja. Százféle elképzelés között azonban nehéz eligazodni, miközben nem tudni, melyik igaz, és melyik nem. Ilyenkor érdemes megnézni, mennyire hozzáértő az, aki mondja. Senki nem lesz szakemberré csak azáltal, hogy, mondjuk, nem ért egyet a finnugor elmélettel, vagy szidja az Akadémiát. Mi következetesen a leletek és a szakmai tudás alapján megfogalmazott vélemények pártján vagyunk. A tárlatok anyagának összeállításában például a dél-alföldi múzeumok régészei, antropológusai vesznek részt, és minden egyes tárgy okkal látható a kiállításon. A hagyományőrzésben pedig ugyanezt azt elvet követjük, tán ezért élte túl az elmúlt éveket ez a rendezvény.
– Huszonhét náció ad koncertet a Kurultajon, egymást érik a programok, a résztvevőket pedig arra kérik, viselkedjenek az alkalomhoz illően. Miért van erre szükség?
– Előírásaink szigorúak. Örülünk minden látogatónak, minden lovasnak, de a seregszemlén például nem lehet úgy lóra ülni, hogy hozok egy 1848-as kardot a dédapám hagyatékából, azt felkötöm egy madzaggal, és felveszek hozzá egy szkíta inget. Szigorú szabályai vannak annak, hogy milyen viseletben, milyen fegyverzettel, milyen lóval lehet részt venni a seregszemlén. Felemelő látvány, amely a nézőt megerősíti abban, hogy a magyarság büszke lehet nagy őseire. És egészen biztos, hogy farsangkor nem Batmannek, hanem Attilának vagy Árpádnak öltözik majd az a gyermek, aki láthatja, amint több száz lovas honfoglalás kori, hun kori ruhában, szép lovakon, méltóságosan bevonul, és bemutatót tart. A Kurultaj egyik legnagyobb ereje ugyanakkor a sokféleség. Nincs még egy olyan rendezvény – nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában sem –, ahol lépsz kettőt, és türkmén koncertet hallgathatsz, lépsz még kettőt, és baskírt, aztán törököt, közben három-négy Kárpát-medencei csángó- vagy magyar népzenét, utána meg kazakot. A magyar csoportok kizárólag népzenét játszanak, s lesznek, akik a régi táltos dobolást vagy az ősmagyar zenét próbálják visszaadni. Csak a nyitó napon hallható modern zene, az Ismerős Arcok zenekar magyar balladái, magyar töltésű dalai. Élővé tesszük ezt az ünnepet, itt folyamatosan történnek a dolgok. Előadások, bemutatók, kiállítások, de sok mindent ki is lehet próbálni: íjazni lehet, pónikon lovagoltatni a gyerekeket. Itt senki nem unatkozik majd. De érdemes időt szánni rá. Bugacra nem szabad a városi zajból, stresszből padlógázzal érkezni. Az ilyen vendég idegesen kiszáll a kocsiból, futkározik néhány órát a tömegben, jóformán át sem veszi a hangulatot, este megy is vissza. Ehelyett le kell jönni pénteken, fel kell állítani a sátrat, tücsökszóra kell ébredni, és élvezni az ünnepet három napig. Azt szeretnénk, hogy amikor az emberek eljönnek a Kurultajra, ne csak néhány órára szakadjanak ki a hétköznapokból, hanem próbálják meg átélni az ünnepet. Ezért tesszük családbaráttá a rendezvényt, ezért költünk sokat kempingekre, parkolóra, hogy kényelmesen érezzék magukat. Egy pusztai környezetet nem lehet városivá tenni, de nem is kell. Három évig kerestük, negyven helyet néztünk meg, míg rátaláltunk erre a szép sztyeppei tájra ligeterdővel, ahol a lovak hűsölhetnek, hatalmas mezővel, hogy legyen helye a rendezvénynek. Itt nem látszanak gyárkémények és villanyvezetékek, de autóval több irányból is megközelíthető.
– A Kurultaj a legnagyobb hagyományőrző és a legnagyobb keleti zenei koncert Európában, de a legnagyobb lovas rendezvény is. Az alkalomra több száz lovat hoznak Bugacra. Hogyan lehet összegyűjteni és ellátni ennyi állatot?
– Mindenhonnan hozzák őket, még Erdélyből is. Jó néhány csapat lóval jön, egy részüket kamionnal szállítjuk, és a lovaknak körülbelül a fele a megyéből érkezik. Egy-két nappal korábban már minden lovas megérkezik, hogy állataik összhangba kerüljenek a környezettel, és megszokják egymást, hiszen ha két csődör először találkozik, rögtön azt nézi, hogy tudja lerúgni a vetélytársát. Pénteken már lovas próbát tartunk, mert a felvonuláshoz, a kötelékben vonuláshoz szükség van rá. Az erdős részen villanypásztorokkal alakítunk ki legelőterületet. A főszervező alapítvány látja el a lovakat vízzel és takarmánnyal. Lovak nélkül elképzelhetetlen egy ilyen rendezvény, hiszen az ősi magyaroknál a ló nem csak táplálékforrás és munkavégző eszköz, hanem megbecsült társ is volt.
eredeti cikk: http://www.magyarhirlap.hu/bugac-a-turk-hun-vilag-kozpontja-0