Az Atilla-kapu | Kurultáj

Idén az Ősök Napjára érkezők egy olyan dolgot láthattak, melyhez fogható eddig sem a Kurultájon, sem más egyéb rendezvényen nem volt. A 2013. évi Ősök Napján Atilla vezérlő nagyfejedelem 4 emelet magas portréja magasodott az ünneplő tömeg fölé.

Az Atilla kapu

A kapu formája az úgynevezett hun kapukat idézi, melyekből többet is állítottunk a rendezvény területén, s amelyek már megszokott részei a Kurultájnak.

Hun kapu az Ősök Napján

Ez a kapu azonban elsődlegesen azt a célt szolgálta, hogy a vezérlő nagyfejedelem portréját méltó módon mutassa be a nagyközönségnek. Egy ehhez illő méretű és kialakítású kaput terveztünk, mely méreteiben is tekintélyt parancsoló. Megépítése hat ember egy heti munkája volt.

A kapu földből kiálló része 12,8 méter magas, nyílása 5,7 m széles, a föld alatti részekkel együttes magassága 15,0 méter, legnagyobb szélessége pedig 8,0 méter. E közel 5 emelet magas monstrum megépítéséhez 6,5 m³ fűrészelt fenyő pallót és 300 m kötelet használtunk fel. A kiborulás ellen egy alsó, föld alatti keretet alkalmaztunk, ami a rá nehezedő föld súlya segítségével megakadályozza a kapu kifordulását a földből.

A kapu ugyanis egy lakás alapterületnyi méretű képet kellett megtartson. A kép kifeszítve, vitorlaként működik, s abból is óriási méretűnek számít. Az egyes elemek és a kötélzet méretezésénél azt tartottuk szem előtt, hogy viszonylag karcsú, nem ormótlan tartószerkezetet kapjunk, ugyanakkor a pusztán gyakran előforduló szelet is bírnia kell. Végül 55 km/órában határoztuk meg azt a szélsebességet, ameddig a tartó károsodása nélkül biztonságosan fent maradhat a kép. Igen ám, de a pusztában, a sík terület felől gyakorta nagyobb szélsebesség tapasztalható. Mi történik, ha menet közben több ezer nézővel körülvéve kell leszerelnünk a képet? Világos, hogy oda nem hívhatunk darut, ezért mindezt úgy kellett megoldanunk, hogy a kép menet közben fel- illetve leereszthető legyen. Ha már vitorlára hasonlít, akkor úgy is kell kezelni, mint egy vitorlát. Ezért egy a nagy, sokvitorlás tengeri vitorlás hajók elve alapján, külön a képet mozgató kötélzetet szereltünk fel, mely segítségével szükség esetén a képet le- és fel lehet mozgatni.

A kész faszerkezet súlya építéskor több mint 4 tonna volt, ezért a beemeléséhez egy kellően hosszú gémkinyúlású és teherbírású darut kellett szereznünk.

A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a laza bugaci homokon hogyan tud egyáltalán odajönni és letalpalni a daru, hogy megfelelő szögből tudja elvégezni a beemelést. Végül egy kissé kockázatos módot választottunk: a daru 3 darabban emelte be az elemeket; külön a két talpat, és külön a földön összeszerelt kapurészt, amit egészen addig függesztve tartott, amíg valamennyi csapolást össze nem illesztettük. Ez a művelet majdnem egy egész napot vett igénybe.

A kapu felállítása

A felállításra augusztus 06-án, mindössze 3 nappal a rendezvény előtt került sor, mivel itt a szélcsendet is ki kellett várni.

Nagy volt a feszültség a csapatban, mert ekkora és ilyen kapuzat felállításában nem volt gyakorlatunk, maga a terv is egyedi volt, sosem próbálták még előtte.

Végül 07-én este fél kilencre Atilla portréja magasodott a bugaci puszta fölé.

Külön köszönet illeti azokat a kollégákat, akik azután villámgyorsan, macskaügyességgel közlekedve a magasban, felszerelték a kötélzetet. Az építkezés megkezdése óta, közel egy hónapja ezek a kollégák napi 12-14 órát dolgoztak a 40 fok melegben, kint a mezőn, ahol negyven hektáron egyetlen fa sincsen.

Az építők (A kép kattintással nagyítható)

A kapura kerülő kép Kertai Zalán festőművész festménye alapján készült. A művész hozzájárult, hogy a digitális feldolgozás során néhány részletet és a kép tónusát megváltoztathassuk. Végül egy vörös-arany tónusú változatra esett a választás, melyre felkerült a farkas és a sólyom motívum is. Az elkészült képről aztán műanyag fóliára kétoldalas nyomatot készíttettünk. A kép végül felkerült a tartószerkezetre, de negyven négyzetméteres mérete miatt a biztonsági próbák után leeresztettük. Ez később jó döntésnek bizonyult, mert péntek éjjel minden idők egyik legnagyobb vihara zúdult Magyarországra, melyből Bugac is jócskán kapott. Még szombaton is olyan erős széllökések voltak, hogy a küzdőtér körüli lelátó árnyékolóit (450 négyzetméter!) be kellett vonnunk. Félő volt, hogy oszlopostól elviszi őket a szél.

Tengri kegyes volt hozzánk, mert a kezdeti viharos erejű szél ellenére vasárnap, az Ősök Napja ünnep második napján sikerült bemutatni a képet a nagyközönségnek is, és a szertűz alatt végig velünk volt. Nekünk, építőknek a fizetség az a felemelő érzés volt, amikor láttuk, ahogyan a szertűz végén az összeölelkező magyarokra Atilla letekintett.