Mándoky Ongajsa (Mándoky Kongur István özvegye) a Magyar Turán Alapítvány a ”BARSZ” Kazah-Magyar Alapítvány közös emléknapot szervezett a 1992-ben tragikus gyorsasággal elhunyt kiváló magyar turkológus kutató, Mándoky Kongur István emlékére, születésének 69. évfordulóján. A rendezvényen részt vett Kazakisztán magyarországi megbízott követe Rymtay Karibzhanov és Kairat Kambarov konzul, a Magyar Külügyminisztérium képviseletében Blaumann Ferenc (kazak referens), Gál András a BARSZ elnöke, valamint Bíró András Zsolt a Magyar Turán Alapítvány elnöke. Újbuda Önkormányzatának dísztermében tartott rendezvényt moderálta Bágya Rita a Nemzeti Fórum sajtófőnöke.

Mándoky Kongur István kivételes tehetségű, heves lelkületű, ám tudományos írásaiban rendkívül körültekintő, fáradhatatlan kutatási vággyal megáldott tudós volt. Kiváló turkológus, a kun nyelvemlékek egyik legkiválóbb hazai gyűjtőjeként és kutatójaként tisztelhettük. Irodalmi szépséggel beszélt kazakul és törökül, de jól beszélt baskírul, tatárul, üzbégül és még jó néhány törökségi és néhány kaukázusi nyelven is. Írt és olvasott perzsául valamint angolul és oroszul is tudott. Kiváló nyelvi tehetsége mellett jó elemző készséggel is rendelkezett.

Fáradhatatlanul és már szinte megszállottan kutatta a magyarországi kunok hagyományait és eredetét. Őt magát is karcagi származású, ”nyakas” kun magyarként ismerhettük meg. A mai kazakság jelentős komponensét alkotó egykori kipcsak törzsszövetségéből vélte eredeteztetni a kunokat, tehát saját őseit is. Élete során bejárta szinte az egész törökök által lakott világot, az Altájtól Dobrudzsáig. Szívéhez legközelebb azonban mindig is őseinek legközelebbi mai rokonai a kazakok álltak. Még feleséget is kazak földről, a nyugat kazakisztáni adaj törzsből választott magának. A fiatal ara, Ongajsa követte férjét Magyarországra, és itt volt türelmes, szerető támasza a nyughatatlan magyar kutatónak. Az otthon melegébe hazatérve a nyugalmat és megértést biztosította a zajos külvilág és a kollégák kegyetlen támadásaival szemben.

Az akkori nehéz viszonyok ellenére, sok egyéb útja mellett Mándoky minden évben járt a Szovjetunió Kazak Autonóm köztársaságában. A szovjet elnyomás időszakában is mindig a kazak kultúra és az anyanyelv fáradhatatlan védelmezője volt. A kazakok rendkívül tisztelték a magyar tudóst aki a saját nyelvükön kiválóan és tisztán beszélt velük. A házassága mellett még számtalan baráti vagy inkább már testvérivé vált kapcsolat füze a kazakokhoz. Mindemellett azonban rendkívül érdekelte a kutatót a magyarság eredete és őstörténete is, valamint a honfoglalás előtti magyar nyelv törökségi kapcsolata. Többször hangsúlyozta, hogy a keleti népek és főleg a különböző török népcsoportok történetének, kultúrájának és nyelveinek alapos és szisztematikus kutatása nélkül a magyar etnogenezis sem lesz érthető. Kevesen mondhatják el magukról, hogy a törökségi népek kultúráját és nyelveit olyan széleskörűen és mélyrehatóan ismerik mint Mándoky. Sok olyan dologra mutatott rá amelyek azóta a modern tudomány révén beigazolódni látszanak. Hatalmas gyűjtőmunkát végzett itthon és a Balkánon is, de szinte egyedülállóan jelentős a közép –ázsiai gyűjtése. Mindemellett kevesen tudják, hogy kiváló műfordítóként is működött. Számos szakcikke jelent meg a szakfolyóiratokban, azonban a hatalmas gyűjtéseit átfogó, analizáló monográfia megírására már nem maradt ideje. 1992-ben, 48 éves korában tragikus hirtelenséggel, Dagesztánban egy konferencia alkalmával elragadta a halál. Ezáltal egy páratlanul ígéretes, és kora tudománypolitikájának korlátjait messze meghaladó tudományos életpálya tört meg és maradt befejezetlen. A sors kegyetlen fintora, hogy nem láthatta meg egyetlen gyermekét Mándoky Atlant, aki csak halála után született meg.

Korábban megfogalmazott végakaratának megfelelően kazak földben helyezték örök nyugalomra. Ott nyugszik szeretett kazakjai közelében, ahol a legjobban szerették és tisztelték, Almaty város határában az Ala- tau hegység lábánál a Kensay temetőben. Temetésén az akkori Kazak Tudományos Akadémia elnöke is beszédet mondott. Ma egy utca és egy iskola viseli a nevét Almaty városában. Budapesten a XI. kerületban a Bartók Béla úton van egy bronz domborműve  annak a háznak a falán ahol élete utolsó éveiben lakott.

Az emléknapon a díszvendégek és a szervezők ünnepi beszédeikben emlékeztek meg a kutatóról és megidézték szellemiségét. Rymtay Karibzhanov követ úr kiemelte beszédében, hogy Mándokyt rengetegen ismerték és ismerik ma is Kazakisztánban. Megemlítette azt is hogy más török népeknél is tisztelet övezi, hiszen szinte mindannyijukkal a saját nyelvén beszélgetett. Gál András a BARSZ elnöke elmondta , hogy Mándoky úttörő munkálkodása sokban segítette a később ott megjelenő magyarok tevékenykedését. A beszédek között zenei programok kaptak helyet. Bágya Rita konferálásával, aki a Lakitelki Népfőiskola Mándoky kollégiumának volt a koordinátora, elkezdődtek a műsorok. Palcsó Tamás (énekes) egy kazak népdalt énekelt el. Somfai Kara Dávid (etnográfus) zenélt dombrán (kazak hangszer) és énekelt. ”Az elindultam szép hazámból” – című magyar népdalt énekelte el kazakul, amely Mándoky egyik kedvenc dala volt. Ongajsa asszony meghatottan beszélt férje munkásságáról és a kazakok iránt érzett szeretetéről valamint férjének a türk hagyományú nemzetek kultúrájának kutatására vonatkozó nézetéről. Amely szerint mind rokonok és mind a kutatásban mind a mindennapi életben szorosabb együttműködésre kell törekedniük, minél jobban meg kell ismerni egymás rokon kultúráját. Majd megemlítette, hogy Bíró András Zsolt kutatásai révén sok vonalon tovább folytatódik férje tudományos öröksége. A kulturális életben pedig a Kurultáj- Magyar Törzsi gyűlés révén beteljesedett Mándoky Kongur István nagy álma a török és egyéb sztyeppei hagyományú népek egymásra találása és közös nagy ünnepek tartása.

Ezt követően Bágya Rita kérte fel az ünnepi beszédre Bíró András Zsolt antropológust, a Kurultáj megálmodóját a Magyar Turán Alapítvány elnökét. Bíró András Zsolt megköszönte a megtisztelő szavakat majd elmondta, hogy Mándoky kivételes tudása mellett nagyon kitartó ember volt, végtelen kutatási és tudásvágya hajtotta. A tudományos vonatkozások mellett a beszédében kiemelte: Mándoky Kongur Istvánt sokan támadták és sokszor nagyon elvtelenül is. Sok meglátásával gyakran szembe ment az akkor elfogadott elméletek ”becsontosodott” rendszerével. Összehangolták a támadásokat ellene, de ö rendíthetetlen maradt és kitartott céljai megvalósítása mellett. A mai kor fiatal kutatói számára az a legnagyobb üzenet, hogy a nehéz, kitartó de körültekintő munkával összegyűjtött anyagból lehet csak dolgozni és a viták, támadások valamint a bizonytalanságok, és bizonyíthatósági nehézségek ellenére is meg kell őrizni a szakmai színvonalat és a tényszerű tisztánlátást. Ez volt a szakmai üzenet. Az erkölcsi üzenet pedig, az a mának, hogy Mándoky olyan korban (a kommunista elnyomás éveiben) vállalta fel az akkor elnyomott nemzeti kultúrák és az anyanyelv megőrzését amikor az nem volt kívánatos, sőt üldözték azt. Ezáltal az akkori amúgy is zárt és korlátozott világban való utazásait és kutatási lehetőségeit tovább nehezítette ez a vállalás. Azonban mindvégig kitartott a népi kultúra és a szabadság tisztelete mellett, ezért neki erkölcsi győzelem volt a kommunista diktatúrák bukása, valamint a legtöbb török nemzet így a kazakok felszabadulása is. A rokonnemzeteket végtelenül szerető és az egyszerű népet is példákon keresztül tanítani  vágyó magyar tudós eszményképe máig hat. Szeretettel emlékeznek rá keleten, a Kaukázustól az Altajig.

Most rajtunk magyarokon, saját nemzetén a sor, hogy az értetlenség időszakát felváltsuk a tisztelet időszakával. Emlékezzünk rá kegyelettel és vigyük tovább a meggyújtott fáklyát! A díszbeszéd után a házigazdák enni és inni invitálták a vendégeket, ahol a hidegtálak mellett a kazak konyha specialitásait lehetett kipróbálni. Az állófogadás végeztével a vendégek és a szervezők nagy része elment megkoszorúzni a Bartók Béla úti domborművet.