Azerbajdzsán tetején – Déchy Mór a Bazarduzu (4.466 m) magyar feltárója

Most feltűnik …a Bazargyuzi mindent maga alatt hagyó legmagasabb orma. Nem képzelhetünk el vadabb és szebb látványt az észak felé leszegő, jéglepte hegyfalaknál… Hatalmasan vonzott magához a mindenen uralkodó óriási csúcs. Egyetlen vágyam volt: rátenni a lábamat a remek hegytetőre. Feledtem a tudományos kutatást és minden más célt.”
Déchy Mór (1851 – 1917)

A Bazardüzü

1902. július 31. 10:35
110 évvel ezelőtt, 1902 nyarán jutott fel Azerbajdzsán tetejére, a jég födte Bazargyuzi csúcsra Déchy Mór. A pesti születésű, kiváló neveltetésben részesülő, későbbi geográfus-hegymászót jogásznak szánta családja. Hegymászó szenvedélye 18 éves korában döntötte el sorsát, ekkor vett részt első expedícióján a Svájci Alpokban. 20 évesen már feljutott a Mont Blanc-ra, és zsenge 21 éves életkora ellenére, ott volt a Magyar Földrajzi Társaság alapítói között. Első ázsiai útjára 28 éves korában vállalkozott: Kőrösi Csoma Sándor sírjához zarándokolt el Dardzsilingbe. A rendkívüli akaraterejű nyelvész kutató nyomán járva, kevéske híján végzetében is osztozott, hiszen hat héten át haldokolt maláriában (K.Cs. Sándor maláriában hunyt el).

Déchy Mór fotója a Bazardüzü csúcsáról

1884-ben szervezte első Kaukázus expedícióját. Az Elbrusz megmászása után egész életét (és családja vagyonának jelentős részét) a Kaukázus feltárásának szentelte. 18 év alatt 7 expedíciót vezetett, bejárva a hegység központi vonulatainak mindegyikét. Hetedik és egyben utolsó kutatóútján jutott fel Azerbajdzsán tetejére. 1902. július 3-én, reggel 10:35 perckor – ahogy könyvében ki is emelte ezt.

A Kaukázus szerelmesének munkássága

Déchy a magyar mellett, angol- és német- nyelven is számos színvonalas publikációt adott ki a Kaukázusról. Kaukázus (Kutatásaim és élményeim a Kaukázusi havasokban) c. munkája a mai napig is az egyik legátfogóbb leíró munka, amit valaha hegységről készítettek. Fotói a természetföldrajzi témák mellett néprajzi szempontból is egyedi értékeket őriznek.

Kaukázusi pásztorok (Déchy Mór fotója)

Ferdinand von Richtofen professzor, a Német Földrajzi Társaság elnöke egyenesen azt állította, hogy Déchy tudományos írásainak köszönhetően a Kaukázus a legalaposabban feltárt, Európán kívüli hegységgé vált.1 kötetbe sűrített, nagyszerű fotókkal illusztrált könyve kitért a lánchegység geológia felépítésére, vízrajzára, glaciológiai folyamataira (felmérte a hegység valamennyi eljegesedett területét), de írt a Kaukázus növénytanáról, állatvilágáról, illetve természetesen az ott élő népekről is. Expedícióira több magyar tudósembert is magával vitt, akik sokban hozzájárultak a magashegységi környezet tudományos feltárásához. (Déchy Mórnak köszönhetően jutott el a Kaukázusba Lojka Hugó botanikus, Schafarzik Ferenc geológus, Papp Károly geológus vagy Hollós László botanikus) Munkásságáért a legjelentősebb földrajzi társaságok elismerését is kiérdemelte. A francia– és német- földrajzi társaságok mellett a Royal Geographical Society (Nagy-Britannia) is tagjai közé emelte, s ugyanebben az időben a Kolozsvári Egyetem díszdoktori címét is elnyerte. Gyűjteményének jelentős részét a Magyar Nemzeti Múzeumra, illetve a Magyar Kir. Földtani Intézetre hagyományozta, könyvtára a Debreceni Egyetemre került.

Feljutás Azerbajdzsán tetejére

110 évvel ezelőtti vállalkozása alkalmával Laczkó Dezsőt, a híres veszprémi geológus tanárt kérte fel, az expedíció gyűjtőmunkájának irányítására. (A nyaktörő terepen való előrehaladás biztosítása két tiroli hegyi vezető feladata volt.) 1902 július 25 én hagyták el a Dagesztánhoz tartozó Achti városát és 3 nap alatt érték el Azerbajdzsán határát.

Arab írásos ódon ház

A napi események megörökítését szolgáló soraiban Déchy szemléletes leírást adott az itt élő lezgi népről, megemlítve, hogy a lezgik a koreisiták utódainak (Mohamed próféta törzse) tartották magukat.

Házfal arab írással

„Bizonyos jólét uralkodik náluk, amit a pompás legelőiknek s a juhtenyésztésüknek köszönhetnek. Sokan tudnak közülük olvasni, s a Korán parancsait szigorúan követik” írta a kaukázusi pásztornépről. Alaptáborukat 2.700 m magasságban verték fel. Itt már csak „esztenázó” pásztorokat láttak, akik még mindig az ősi jurtokat (jurtákat) használták a szélsőséges időjárás elleni hatékony védekezésre.

1902. július 30-án már 3.751 m magasságban sátoroztak, egy kövekkel borított jégmezőn (!). Innen már látni lehetett a mai Azerbajdzsán legmagasabb és talán legfestőibb hegyóriásait: A Sahdag 4.243 m magas „asztalát”, A Tufan dag (Viharhegy) 4.195 m magas csúcsát és a Bazarduzu oldalát.

Déchy Mór tábora a Bazardüzü alatt

„Ebben a hegycsoportban emelkedik utoljára magasan a hóhatár fölé a Kaukázus láncolata, mintha mégegyszer meg akarná mutatni uralkodói erejét, mielőtt belemerül az ide már oly közel eső Kaspi-tóba” jegyezte fel Déchy. A hóban, fagyban és jégen töltött napok nem törték meg az ekkor 51 éves „gleccserfelmérő” kutató felfedezői vágyát. A dualizmus korra oly jellemző eleganciával említi csak (s azt is csak egyszer) a nehéz körülményeket: „Míg ott feküdtem azon a kemény fekvőhelyen, a kellemesnek már éppen nem mondható hidegben, elgondolkodtam, hogy mennyire alkalmas egy ilyen szabadban való tanyázás a jégen, a fagyópont alá süllyedt hőmérsék mellett, hogy egész életünkre ellássuk magunkat azzal a bajjal, amit izületi csúznak neveznek.”

A Bazardüzü csoport

1902. július 31-én hajnali 5:00 órakor indult a sikeres csúcsmászás. Az időjárás kedvezett: A hőmérő higanyszála +3°C szökött fel, s kevesebb, mint egy óra alatt kifaragták a fagyott hóban a felfelé vezető lépcsőket. Azerbajdzsán tetején tiszta, részben felhős időjárás és teljes szélcsend (!) várta a magyar felfedezőt.
„10 óra 35 perckor július 31-én elértem a legmagasabb pontot…: messze célomat a hatalmas Kaukázus keleti végén. ..Elébb a rettenetes mélységbe tekintettem le, amely alattam terült el, aztán pillantottam a köröttem emelkedő hegyek világába. Emlékezetembe akartam kitörölhetetlenül a messzire terjedő körkép mélységes benyomását.” írta Déchy a csúcson töltött első percekről.

1 órás pihenőt töltöttek Azerbajdzsán tetején. Rövid ünneplésük során egy kis üveg sherry is előkerült az élelmiszeres zsákból… azután elvégezték a kötelező méréseket, kőzettani mintagyűjtést, illetve nekilátott a fotódokumentációk elkészítéséhez. Fényképei a legelsők közé tartoznak, amit valaha a Bazargyuzi-ról készítettek. (Lehet, hogy világelsőként fotózott itt? A téma kutatást igényelne.)

A Kuszár-csáj vidékén

Lefelé-jövet (talán a táj lírai szépsége miatt) a magyar felfedezők a Kuszár-csáj (Qusarcsaj a mai magyar nyelvű térképeken) völgyében haladtak Qusar, majd Xudat irányába, a Kaszpi-tenger partjára. Útjuk során több jurta telep mellett haladtak el a gazdag legelőkön, ahol a pásztorok fejcsóválva, s igen meglepetten szemlélték a kötelekkel, jégcsákányokkal és vasfogú bakancsokkal felszerelt fura urakat…

110 év elteltével a Kuszár-csáj festői vidéke és az innen nyíló gleccservölgyek váltak Azerbajdzsán elsődleges síparadicsomává. 2012-ben erre járva impozáns méretű (sőt meglepően impozáns méretű!) pályaszállások, sípályák és a hozzájuk tartozó infrastruktúra kiépítését láthatja a látogató, az örök hó borította hegyek lábánál. A valaha megközelíthetetlen hegyi falvakba mára több helyütt szilárd burkolatú út vezet, így elérhetővé válnak a felhőkbe épült néhai erődfalvak, mint pl. a festői Khinalug (Xinaliq).

Khinalig falu

Azerbajdzsán teteje a Bazarduzu –de méginkább annak festői magashegységi környezete, a jövőben egyre több és több külföldi látogató érkezésére számíthat. A látogatók között bizonyára megjelennek a magyarok is. Magyarok, akik elmondhatják: Déchy Mórnak köszönhetően ez a vidék nem is annyira idegen a számunkra. Sőt…nagyszerű művét fellapozva, egy kicsit ismerősként köszöntenek minket az égbeszökő ormok…

Gőgös Norbert

Fotók: Déchy Mór,Ministry of Culture and Tourism of the Republic of Azerbaijan,Gőgös Norbert

Forrás: Déchy Mór: A Kaukázus – Kutatásaim és élményeim a Kaukázusi havasokban, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest 1907.
Balázs Dénes: Magyar utazók lexikona, Panoráma, Budapest 1993.

A cikkben felhasznált valamennyi fekete-fehér fotó és idézet Déchy Mórtól származik.