A politikai megfontolások alapján kialakított hamis történelemszemlélettel állunk szemben, amely páratlan Európában – nyilatkozta lapunknak a magyarság eredetéről szólva Bíró András Zsolt humánbiológus-antropológus. A Magyar-Turán Alapítvány elnöke szerint, ennek a nemzeti érzést romboló, pesszimista és „örök vesztes” identitást sugalló hamis nézetnek a gyökerei még a Habsburg korszakra vezethetőek vissza. Ám az „örök vesztes” jelentéktelen kis nép szerepéből ki kell építenünk az egészséges történelmi szemléletnek megfelelő közoktatást és közéletet. A Kurultájról, azaz a magyarság legnagyobb hagyományőrző rendezvényéről, az idei év legjelentősebb kultúrdiplomáciai eseményéről, illetve a magyarság őstörténetéről Bíró András Zsolttal, a Magyar Törzsi Gyűlés főszervezőjével beszélgettünk.

A Magyar-Turán Alapítvány bár nem kap százötven millió forintos költségvetési támogatást, mint a finnugor világkongresszus, hiánypótló tevékenysége mégis megkérdőjelezhetetlen jelentőségűvé vált. Ráadásul nemcsak itthon, hanem külföldön egyaránt. Mivel foglalkozik az alapítvány és melyek a főbb célkitűzései?

A Magyar-Turán Alapítvány a magyar kultúra, a valós magyar hagyományok megőrzése és bemutatása, a különböző hagyományőrző csoportok működésének fejlesztése és összehangolása, a keleti rokonnépekkel való kapcsolattartás, valamint a magyar őstörténeti kutatások elősegítése, eredményeinek tudományos és ismeretterjesztő jellegű bemutatása céljából jött létre. Az alapítvány elsődleges és kiemelt feladatának tekinti a Kárpát–medencei magyarság legnagyobb hagyományőrző ünnepének a Magyar Törzsi Gyűlésnek, azaz a Kurultájnak színvonalas és eredeti szellemiségéhez hű, folyamatos szervezését. Számtalan kulturális és ismeretterjesztő programot bonyolítunk le minden évben. Tavaly nyáron rendeztük meg az első, közös Kárpát-medencei Atilla – Árpád emlékünnepet, az Ősök napját. De tudományos fórumokat és konferenciákat szintén szervezünk.

Bíró András Zsolt

Kik vesznek részt az alapítvány munkájában és mit takar a Turán-kifejezés?

Az alapítvány tudományos tagozatának csak tudományos szakemberek a tagjai. A hagyományőrző tagozat pedig katonai hagyományőrzőkből, sportegyesületekből, kézművesekből, népművészekből, lovasokból és még számtalan a magyarság kultúráját ápoló egyesületből és magánszemélyből áll. 2010-ben hívta életre alapítványunk a Turán Szövetséget, amelyhez több mint ötven hagyományőrző csapat és civil szervezet csatlakozott, illetve számtalan magánszemély és szervezet a pártolója. Itt nincs tagsági díj és értekezletek, csak egy értékrend, amely alapján rendezvényeinket szervezzük. Sok álszervezettel ellentétben itt a csapatok és a támogatók közös munkája teszi élővé a szervezetet. A Magyar – Turán Alapítvány kutatói mind a magyar haza elkötelezettjei, tiszteletben tartják a magyar hagyományt és kultúrát, ugyanakkor kutatásaik kizárólag a korszerű tudományosság mentén haladnak. A Turán kifejezéssel érzékelteti az alapítvány, hogy nem csak a magyarság Kárpát-medencei történetét kutatja, hanem a Kárpát-medencén kívüli vándorlását, etnogenezisének korai (távoli, akár ázsiai régiókba is elvezető) szakaszait és rokoni kapcsolatait is. Méghozzá nemzetközi együttműködésben a különböző országok, különösen a rokon népek tudományos intézeteivel és szakemberivel.

Őseink Etelközből kiindulva Árpád vezetésével elfoglalták a Kárpát-medencét, majd a Nyugat népei megelégelték lovasíjász seregeink hadjáratait s szétvertek bennünket. Nagyon leegyszerűsítve ezt tanítják ma az iskolákban. Igaz, Európa lakossága nem győzte a templomokban fohászkodni, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket”, a gyermekeknek a történelem órákon mégsem a hun seregek dicső hadjáratait tanítják, hanem például Hannibál vakmerő hadi vállalkozásait. Megjegyzem a szlovák, a szerb vagy a román oktatási tárca soha nem követne el egy ekkora hibát. Főleg, hogy a tudományos alapokon nem igazolt, vélt őseiknek rögtön köztéri szobrokat emelnek. Magyarország mikor és miben lépett tévútra?

Szerencsére azért már sok helyen nem így tanítják, de valóban egy nagyon régi keletű problémával állunk szemben. Ez nem is annyira a tudományos viták és bizonytalanságok miatt alakult így, hanem egy, a politikai megfontolások alapján kialakított hamis történelemszemlélettel állunk szemben, amely páratlan Európában. Ennek a nemzeti érzést romboló, pesszimista és „örök vesztes” identitást sugalló hamis szemléletnek a gyökerei még a Habsburg korszakra vezethetőek vissza. Az udvar számára jelentős problémát jelentett, az akkori kelet Európában legerősebb és egységes nemzeti hagyománnyal és saját nemességgel, származástudattal és legendáriummal rendelkező magyarság megtörése s átnevelése. Innen indulnak a nagy hódító dinasztikus ősök, mint Atilla – akit az akkor egyébként a bécsi udvarral ellenséges török birodalom vezetése, mint erőt adó, dinasztikus ősnek próbált beemelni a saját történelmébe – vagy Árpád vezér szerepének mellőzése, a pozsonyi csata elhallgatása. Továbbá a keleti népek kizárólag barbár hordaként és pogányként való bemutatása, akik minden baj okozói. Ezzel szemben a keresztény európai „megmentők” a kultúra és tudás hordozói, a magyarok pedig ennek a szövetségnek a hűséges védelmezői. Ez a propaganda, bizonyos valós elemeket jól felhasználva, mint a tatárjárás, vagy az oszmánokkal folytatott több évszázados végvári háborúskodás, több mint három évszázadig hatott. A kiegyezés (1867) után elindult egy kis elmozdulás a nemzeti történelemszemlélet „magyarosításának” irányába a saját vadhajtásaival és a kor romantikus szemléletének tükrében, azonban azt ne feledjük, hogy az oktatásra és az egyházi klérusra is alapvető hatással volt a bécsi udvar. A trianoni tragédia után a nemzeti történetszemlélet valóban nemzeti fordulatot vett, de a hatalmas trauma rányomta bélyegét a tisztánlátásra. A második világháború után a kommunista diktatúra érdekei mentén indult el a szisztematikus „magyartalanítás” mind a tudományban, mind a művészetben mind pedig a közélet összes területén. Ügyesen, tudományos álcába bújtatva „puha” átneveléssel indul el a magyarság „behelyezése” a nemzeti történelmi szemlélet teljes mellőzése mentén, egy „örök vesztes” jelentéktelen „kis nép” szerepébe. Ma innen kell kiépítenünk az egészséges történelmi szemléletnek megfelelő közoktatást és közéletet. Nagy közös nemzeti feladat ez, csakhogy mindezt a valóság – valós történelmi események és a valós tudományos kutatások – alapjain állva, a jelenkor kihívásainak megfelelően kell elvégezni egy egészséges és indokolt nemzeti szemlélet mentén. A történelmet nem fogjuk tudni percről percre rekonstruálni, de a tényekre alapozva egy egészségesebb nemzeti történelmi szemlélet alakítható ki. Ennek létrehozására kell, hogy szövetségre lépjenek a nemzetben gondolkodó magyar értelmiségiek.

Bíró András Zsolt

Magyarországon nemcsak a finnugor, hanem az őstörténet ipar is egy létező dolog. A témában kevésbé járatos olvasók pedig hamar elveszthetik a fonalat egy-egy könyvesboltba betévedve, hiszen a meseszerű elméleteknek se szeri se száma. Miként igazodjon el az átlagember?

Elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy hol jelenik meg a hír. Mennyire szakmai vagy színvonalas a folyóirat, fórum vagy kiadó. Másodsorban azt kell megnézni, milyen leletekre és milyen módszerekre hivatkozik a szerző, és ezek kiállják-e a tudományosság próbáját. De valóban kaotikus a helyzet és ez igen sok zavart okoz a fejekben. Talán ez is a cél! Ami azonban az egész világon így van. Mindenhol szeretik az emberek a szenzációkat. Piramiskutató újságíró szervez utakat Boszniába egy hegyhez, amelyről minden geológus tudja, hogy természeti képződmény, de vannak benne érdekes járatok. Jóhiszemű laikus embereknek mesélnek a rovásírás negyvenezer éves – vagy néha még több – múltjáról, miközben a világ legrégebbi, bármely írásos emlékei sem haladják meg a tízezer évet. A tudományos munkák ezeket a „fantasztikus őstörténeti sztorikat” nehezen tudják „érdekességben” felülmúlni – szerencsére. Nem is ez a feladatuk, hanem az, hogy az olvasók is helyén tudják kezelni a híreket és információkat, valós leletek és korszerű módszerek alapján megfogalmazott tanulmányokat olvassanak. Ehhez egy egészséges oktatási és tájékoztatási rendszert kell kialakítani, valamint az őstörténettel foglalkozó tudós társadalomnak is vissza kell szereznie a megbecsültségét, szavahihetőségét, amelyet az elmúlt évtizedekben igencsak kikezdett a részben jogos kétkedés.

Ha most hirtelen tíz embert megkérdeznénk a magyarság eredetéről, akkor kilencen rögtön rávágnák, hogy az finnugor. Miután írásos források nem teszik lehetővé őstörténetünk felvázolását, a nyelvészek és a régészek, ha nem is íjzáporral, de kemény csatákat vívnak egymással. A Magyar- Turán Alapítvány mire alapozza kutatásait? Mit bizonyítanak az Önök antropológiai és genetikai kutatásai?

A hun tudat, illetve az Atilla-kultusz elég sok népnél megtalálható valamilyen formában. Ami a magyarokat illeti, azt kell figyelembe venni, hogy eleve a magyarság és a hunok is keletről származnak, valószínűleg hasonló régióból, illetve – részben – hasonló kultúrkörből eredeztethetőek. Vándorlásuk szintén hasonló területeket érintett, különösen a Kaukázus előterétől a Kárpát-medencéig. Másodsorban a Hun törzsek segédcsapataik egy részével együtt az V. század derekán települtek be a Kárpát-medencébe és egy ideig ez szolgált a birodalmuk központjául. Egyes források, például Priskos rétor leírása szerint vélhetően a mai Magyar Nagyalföldön volt az uralkodó Hun fejedelem, Atilla szállása is. A hagyomány szerint itt temették el, talán a Tisza folyó alá. Atilla halála után a hunok nem haltak ki, csak államszervezetük hullott szét, Atilla fiainak egymást sem kímélő belharcai révén. A hun törzsek egy része valószínűleg elhagyta a Kárpát-medencét – vélhetően kelet felé, a nagy eurázsiai sztyepp irányába -, egy része lehet, hogy helyben maradt. Az már másik és igen összetett tudományos kérdés, hogy a hun törzsszövetség egyes részei (esetleg más neveken is) miképpen bukkannak fel újra az avar birodalomban, illetve az avarok kárpát-medencei betelepedése során. Az is érdekes probléma, hogy az évszázadokkal későbbi bolgár (onogur) és magyar honfoglaló törzsek között milyen szerepet játszanak. Ezekre a kérdésekre próbál válaszolni az antropológia, és az utóbbi időben a genetika is. A helyzetet nehezíti, hogy ezek a sztyeppei törzsszövetségek sem genetikailag, sem pedig etnikailag nem homogének – egyébként más népek sem-, ugyanakkor egymáshoz különböző komponensek mentén eleve hasonlítanak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a régészeti leletek alapján hun-ként eltemetettek (hun kultúrát követők, hun viseletet hordók) egy jelentős részét a meghódított (főleg germán) törzsek adják. Az európai hunok – főleg a vezető réteg – ebben az időszakban hamvasztással temetkeztek, így sajnos nagyon kevés az „igazi” hun csontvázlelet.

Számos genetikai, antropológiai, valamint adatgyűjtő expedíción vett részt. Kiket tekinthetünk a magyarok genetikai rokonainak?

Az már eddig is kiderült a honfoglalás kori koponyák vizsgálatai során, hogy ennek a népességnek az embertani karaktere nem eredeztethető csak az Ural vidékéről és Nyugat-Szibériából, hanem inkább közép-ázsiai és részben belső-ázsiai régiók felé mutat kapcsolatokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ősmagyarság egésze ilyen jellegű és kizárólag ázsiai eredetű, de mindenesetre jól mutatja a népesség eredetének alapkomponenseit, valamint a vándorlás – lehetséges – főbb irányait. A magyarságban természetesen jelen vannak a Közép- és Kelet-Európára jellemző főbb embertípusok, illetve majd minden európai alap taxonómiai típus megtalálható, és ez közeledve a mához egyre nagyobb mértékben van jelen. Köszönhetően elsősorban az utóbbi évszázadok intenzív népesség-keveredéseinek, valamint már az ősi időkben bekövetkezett népesség összeolvadásoknak. Részben a vándorlás során, majd jelentősebb mértékben a Kárpát-medencébe való betelepedést követően. A magyarságot alapvetően különbözteti meg a környező népektől, hogy igen jelentős arányban még ma is jelen vannak azon jelleg-együttesek (természetesen kombinálódva egyéb jellegekkel), amelyek döntően Közép- illetve kisebb mértékben Belső-Ázsiából eredeztethetőek, és az európai átlagot mesze meghaladó arányban fedezhetőek fel bizonyos kaukázusi és keleti mediterrán elemek. Az utóbbi évek genetikai vizsgálatai is ezt erősítik meg.

Hogyan határozná meg a Kurultáj küldetését? Mit jelent a kurultaj szó?

A kurultaj (kurultay) szó majdnem minden altaji és azon belül számos török (türk) népnél ismert valamilyen változatban és törzsi gyűlést jelent. A forrásokból tudjuk, hogy az ősi magyarok, mint minden nomád nép, törzsi gyűléseket, törzsi tanácskozásokat tartott. Ma már nem ismert, hogy ezt milyen szóval illették. Az irodalmi forrásokban Jókai említi a Bálványosvár eredeti kiadásában, hogy a székelyek „körültájt” ülnek. A Kurultáj a magyar nemzet egységét fejezi ki. A Kárpát Haza minden részéből érkeznek magyar hagyományőrzők és vendégek. Mára ez az ünnep a magyar összetartozás egyik legjelentősebb szimbóluma. A Kárpát-medence magyar hagyományőrzői, a kazakisztáni Madjar törzs és a rokon népek küldöttségei – idén már 22 nép – együtt ünnepelnek, és méltósággal emlékeznek nagy őseikre. Megemlékezünk a történelemformáló Atilláról és Baján kagánról akik itt éltek és itt nyugszanak Hazánk földjében, továbbá Árpád fejedelemről és megünnepeljük a honfoglalást és a honmegtartást. A Kurultáj a magyar nemzeti hagyomány legrégebbi, de már bizonyosan magyarnak mondható gyökeréig nyúl vissza. A keletről érkező honfoglaló magyarok kultúrája a sztyeppei lovas nomád kultúrában gyökeredzik, mint a szkíta, hun és avar kultúra és ezen keresztül kapcsolódik a Közép és Belső –ázsiai régió számos nemzetének a hagyományaihoz. A Kurultáj nemcsak a magyarság legnagyobb hagyományőrző rendezvénye, hanem egy olyan ünnep, amely eddig is példát mutatott hazafiságból, a magyar közösségek és a valós magyar értékek melletti bátor kiállásból.

Jól tudom, hogy a Kurultájt is elérte az a bizonyos turáni átok?

A Kurultájt sokan akarták eltörölni, de nem sikerült. Nem hagytuk magunkat megfélemlíteni és megvenni sem, illetve megfogadta a szervezőség, hogy ez a jövőben is így lesz! Voltak, akik a Kurultáj megosztásán fáradoztak, de az sem sikerült, sőt megerősödtünk, megszabadulva a közösség a Kurultáj elárulóitól.
A Kurultáj nem lett semmilyen párt játéka, viszont támogatja szinte minden nemzeti erő, és nem lett belőle színvonaltalan anyagi érdekek mentén szerveződő zsibvásár vagy kétes politikai érdekeket szolgáló szánalmas álszervezet sem. Továbbra is a tettre kész nemzeti erők összefogásának szimbóluma és egyre többen csatlakoznak hozzánk, mert egyre többen megértik, hogy a nemzet talpra állításának egyik fontos eleme lehet ez az ünnep.

Augusztus 10-12 között, Magyarország legjelentősebb kultúrdiplomáciai eseményére, milyen programokkal várják az érdeklődőket?

A Kurultaj műsorában elsősorban a legkiválóbb hagyományőrzők színvonalas bemutatói kapnak helyet. Lovasíjász és egyéb harci bemutatók, lovas programok, agarász bemutató, solymászat. A seregszemlékre, felvonulásokra és egyéb közösségi megmozdulásokra, versenyekre minden hagyományőrző csapatot, amely az öltözeti és viselkedési alap-elvárásoknak megfelel, szeretettel várunk. Az ünnepségen minél több embernek szeretnék lehetővé tenni, hogy személyesen – ha lehet családostul – élhesse át Magyarországon, egy tradicionális, elsősorban magyar hagyományokon nyugvó, de a keleti rokon kultúrákat is bemutató ünnep minden élményét. Számos gyermekprogram szintén lesz a táborban. Az ünnepségre felépül egy egyedi korabeli hangulatot árasztó, Hun illetve Honfoglalás-kori jurta tábor (szállás). A táborban bronzöntés és fegyverkovácsolás is megtekinthető. Az építkezések és a programok kialakítása szakemberek, tehát régészek, történészek, antropológusok és etnográfusok bevonásával történik. A hatalmas előadó sátorban neves nemzetközi hírű szakemberektől őstörténeti témák és úti beszámolók hallgathatók meg, vetítéssel egybekötve (részletes program a hivatalos honlapon: www.kurultaj.hu). A táborban ugyanakkor nagyszabású kézműves vásár és jó néhány, főleg magyar ételeket kínáló étterem is helyet kap. A kulturális és zenei rendezvények színvonalas megjelenítéséhez három színpad épül, mind külön fény és hangtechnikával felszerelve. A népzenei programokban, a Kárpát-medence minden vidékéről érkező népzene- és néptánccsoportok mutatkoznak be. A keletről érkező rokonnépek mindegyike saját zenei és táncbemutatóval is készül. Tizenhét program Ujgurisztántól Kazakisztánon és Azerbajdzsánon át a dagesztáni avar népzenéig. Esténként pedig koncertek és táncházak várják az érdeklődőket. A szombat esti koncertet például a Kárpátia adja. Az egész rendezvény ingyenes csak a parkolásért kell fizetni, illetve a sátorhelyekért az illemhelyekkel és zuhanyozó egységekkel ellátott kempingben. A rendezvény helyszíne Bugac (Bács- Kiskun Megye) település külterülete. A Kiskunsági Nemzeti Park határában az ország egyik legszebb, szikes pusztás, futóhomokkal és ősborókásokkal tarkított vidéke ad otthont az ünnepnek.

Takács Veronika
(az interjú megjelent a Barikád 2012, július 19-i számában)

A kulturális államtitkárnak „mindegy”

150 millió forinttal támogatja a szaktárca a finnugor világkongresszust. Viszont egy Őstörténet Intézet felállításának, vagy mondjuk egy hun eredetet kutató tudományos rendezvény terve még csak a láthatáron sincs. „Meggyőződésem, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a magyar nép antropológiailag nem finnugor eredetű. Olyan tanárok tanítottak a történelem szakon, akik egyébként a türk, belső-ázsiai eredetet vallották, amit az azóta elvégzett genetikai vizsgálatok többé-kevésbé bizonyítottak. Egyébként nem mindegy? Mi múlik ezen?” – mondta lapuknak L. Simon László kulturális államtitkár.