Csak olyan ország lehet erős és sikeres, amely saját értékeivel tisztában van, és egészséges önbizalommal rendelkezik – véli Bíró András Zsolt humánbiológus, antropológus, aki ennek megfelelően a magyarság őstörténete kutatásának szentelte pályáját. A Magyar-Turán Alapítvány kuratóriumának elnökével népünk eredetéről, a nemzettudat terén kialakult kaotikus helyzet okairól, a hagyományőrzés fontosságáról beszélgettünk. Továbbá arról, hogy a közép-ázsiai, kaukázusi régió országainak képviselőivel való közös ünneplés révén Magyarország gazdasági kapcsolatai is jelentősen erősödhetnek keleten.

Mindenekelőtt tegyünk tisztába egy alapvető fontosságú kérdést. A Magyar-Turán Alapítvány azért jött létre, hogy támogassa népünk őstörténetének kutatását. Ebben a munkában időnként szembekerül az akadémiai állásponttal is. Önök például azt mondják, hogy a genetika és a régészet nem igazolják a magyarság finnugor eredetét, noha a nyelvi kapcsolatot nem vonják teljesen kétségbe.

Nagyjából így van, azonban a nyelvi kapcsolatokra vonatkozóan is érdemes megemlíteni néhány gondolatot. A nyelvi kapcsolatoknak, kölcsönhatásoknak igen sok formája van, ezeknek jelentősen eltérő, időben viszonylag gyorsan változó jellege és nagyon változatos módon megnyilvánuló eredménye lehet. Minél messzebb próbálunk visszahatolni az időben, annál nehezebb valós támpontokat találni, s kibogozni a rendkívül szövevényes nyelvi kapcsolatokat. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a magyar nyelvtől függetlenül eleve a finnugor nyelvcsalád ugor és finn-permi ágának közös eredeztetése sincs tisztázva megnyugtatóan.

A tisztázatlanság hiánya az egyetlen problémájuk?

A Magyar-Turán Alapítvány különböző tudományterületek képviselőiből áll – történészek, régészek, genetikusok, antropológusok, néprajzosok. Én humánbiológus, antropológus vagyok, tehát elsősorban nem a nyelvvel, hanem magával az emberrel, illetve a népességekkel foglalkozom. Éppen ezért elmondhatom, hogy a szakemberek által végzett természettudományos kutatások eredményeinek nagy része sok ponton nem vág egybe a nyelvészeti hipotézisekkel. Az antropológia, a genetika – figyelembe véve a történeti forrásokat és a régészeti leleteket – felvázoltak bizonyos, az őstörténetünkre vonatkoztatható folyamatokat, és Urálon túli régiókat is megneveztek. Ugyanakkor a nyelvészet a legutóbbi időkben sem alkotott olyan, a modern kor kihívásainak is megfelelő hipotézist a magyarság korai őstörténetével kapcsolatban, amely objektívan figyelembe veszi a természettudományos kutatások eredményeit, s integrálni képes a régészeti, valamint történeti adatokat is.

A terület, amelyet a magyarság bejárt – a történelem előtti időktől kezdve addig, amíg az első források névileg is megemlítik -, szinte beláthatatlan. Nem érzi úgy, hogy eredetünk romantikus hipotézisektől mentes feltárása reménytelen feladat?

A terület is, a kutatásra, rendszerezésre váró anyag is hatalmas és szerteágazó. Az Urálon túli vidékek régészeti feltárásainak eredményei ráadásul itthon alig ismertek, leszámítva a legnagyobb, illetve a leglátványosabb kincseket is tartalmazó szériákat. A csontanyagai pedig nagyrészt még feldolgozatlanok. Először azonban a hazai leleteket is rendszerezni kell, oly módon, hogy egy modern, több korszakkal és régióval is összevethető, összehasonlító vizsgálat elindulhasson. Ezért a Magyar Természettudományi Múzeumban több kollégával közösen, több éve dolgozunk egy néhány ezres nagyságrendű tételből álló Kárpát-medencei antropológiai adatbázis létrehozásán. Különös tekintettel azokra a korokra (szarmata kor, avar kor, honfoglalás kor), amelyek a nagy migrációk révén jelentős hatással lehettek a Kárpát-medence népességeinek embertani arculatára.

Visszatérve az első kérdésünkhöz: akadnak olyan kritikusok is, akik nemcsak az eredményeit bírálják, hanem azzal vádolják önt, hogy diktatórikus vezető, és az alapítványhoz köthető rendezvényeken, például a Kurultajon, nem enged szóhoz jutni másokat. Mégis milyen alapon válogatja meg, hogy kikkel dolgozik együtt?

Az alapítványt és a Kurultajt annyiban külön kell választani egymástól, hogy az előbbi a tudományos munka színtere és támogatója, az utóbbi pedig a Magyar Törzsi Gyűlés, tehát egy hagyományőrző-kulturális ünnep, s mint ilyen, a legnagyobb a Kárpát-medencében. A szervező, a Magyar-Turán Alapítvány által életre keltett, több év alatt összekovácsolódott Túrán Szövetség, amelyben több mint száz hagyományőrző és kulturális egyesület, csoport vesz részt a Kárpát-medence minden régiójából. Kurultaj kétévente van és háromnapos, ebből eleve adódik, hogy a műsor rendjébe nem tudunk mindenkit beemelni. Ettől függetlenül viszont a Kurultajon sem célravezető, hogy a magyarság évezredes hagyományait kikezdő, sokszor az egyszerű józan észnek is ellentmondó, a tudományosság próbáját ki nem álló előadások hangozzanak el. A mérlegelés nem az alapján folyik, hogy mi tetszik a szervezőséget képviselő szakembereknek, és mi nem, hanem az alapján, hogy tudományos módszerekkel akár csak részben is igazolható-e.

Manapság divatos az úgynevezett „alternatív történettudomány”, és az olyan nézetek, amelyek a magyarságot az óegyiptomiakkal, Kínával hozzák össze…

Sajnos hazánkban nagyon kaotikus a helyzet a nemzettudatot illetően. Másfél száz éve sulykolják belénk, hogy a legendáink mind hazudnak, tévedésből fakadnak, örök vesztes, kis nép vagyunk. A kommunizmus idején gyakorlatilag lehetőség sem volt az ellenvélemény kifejtésé¬re, és a politikai érdekek átszőtték a tudományt is. A rendszerváltozás óta ellenben minden megjelenhet, ami nem lenne feltétlenül baj, de beindult egy hatalmas méreteket öltő „őstörténetipar”. Részben ez érthető, hiszen az elmúlt évtizedek manipulált történeti szemléletével átszőtt munkák után hatalmas a várakozás a magyar társadalomban. Az őstörténeti kutatások eredményeinek bemutatása azonban nem kívánságműsor, hanem a tudományon, illetve a tényeken kell hogy alapuljon. Ugyanakkor figyelembe kell venni az évezredes hagyományokat is: amíg a sumér rokonság néhány „kutató” meseszerű elképzelése, addig a csodaszarvas-legenda vagy Emese álma ezer éve része a közös emlékezetünknek.

Annak ellenére, hogy szinte két tűz között kell dolgozniuk, a Kurultaj látványos és rendkívül népszerű rendezvény is. Az anyagiakon túl miféle hasznot remélnek belőle?

Elnézést, de ki kell javítanom. Anyagi hasznot egyáltalán nem remélünk belőle. Ez ugyanis nem egy profitorientált vállalkozás. Nem is tudna az lenni egy ingyenes rendezvény, amelynek viszont a megrendezése óriási kiadásokkal jár. A Kurultaj a nemzeti összefogás egyik legszebb példája, hiszen némi állami támogatás mellett leginkább az önzetlen magyar emberek támogatásával valósulhat meg.

Ezek szerint nem az alapítvány működésének finanszírozására találták ki a rendezvényt. Mégis, miben jelölné meg a célját?

A Kurultaj egy ünnep, emlékezés a nagy közös ősökre, s emellett a magyar hagyományok bemutatója, a határokon átívelő Magyar összefogás egyik legjelentősebb eleme. Tudja, az iskolákban ma – leegyszerűsítve – annyit tanítanak, hogy Árpádék bemenekültek a Kárpát-medencébe, aztán kalandoztak, de hamar szétverték őket a nyugati hadak. Ezzel szemben minden vesztes csatánkra legalább tíz győzte hadjárat jut. Elődeink seregei eljutottak a mai Spanyolországig, és komoly hatalmi tényezők voltak egész Kelet-Európában! Bőven van mire büszkének lennünk, van mire emlékeznünk. De legalább ilyen fontos az is, hogy végre tudatosítsuk: a magyarság nem egy barbár népség volt, amelyik csak a csatározáshoz értett. A területet nemcsak elfoglalni, hanem megtartani, s évszázadokig virágzó országgá tudták tenni. Őseink egy a szkítákig visszanyúló nagy kultúra hordozói voltak, s a kultúrájuk elég magasnak, szervezettségük pedig elég meghatározónak bizonyult ahhoz, hogy ne ők olvadjanak be a Kárpát-medencében élő különböző népekbe, hanem fordítva. A bolgároknak velünk ellentétben ez nem sikerült, ők például nyelvileg viszonylag hamar elszlávosodtak. Árpád nemzetsége viszont évszázadokig uralkodott, és megteremtette egy olyan állam alapjait, amely a mai napig fennáll. Mindezekről nem szabad megfeledkeznünk, mivel csak olyan ország, társadalom lehet erős és sikeres amely saját értékeivel tisztában van és egészséges önbizalommal rendelkezik.

A kutatással és a kulturális rendezvényekkel tehát a nemzettudatot erősítik, amire vitathatatlanul szüksége van a szét szakított magyarságnak. De ezen a lelki szellemi hasznosságon túl van-e anyagi előnye is munkájuknak, mert ilyenre igen nagy szüksége lenne az országnak.

A türk vagy hun tradícióval rendelkező népek kultúrájának bemutatása és a közös ünneplés révén jelentősen erősödnek Magyarország kapcsolatai keleten. Itt jegyezném meg, hogy a Kurultajra 17 országból, illetve autonóm köztársaságból érkeznek vendégek. Számos nép kollektív tudatában szerepel az, hogy valamilyen módon rokonaik a magyarok, ám sok országban csak a Kurultaj megrendezése óta hallanak rendszeresen hazánkról. A közép-ázsiai, valamint a kaukázusi régió országai igen jelentős potenciállal rendelkeznek az energiahordozók piacán, de a gazdasági élet több más területén is egyre komolyabban megjelennek. Természetesen az üzleti beruházásokat nem rokonsági szimpátia alapján kötik a mai világban, azonban az ilyen szimpátiák segítségével, s a kapcsolatok ápolásával jelentősen nőnek az esélyek az együttműködésre. A nemzetközi gazdasági és politikai életben, továbbá a nemzetközi közösség szervezeteiben (ENSZ, UNESCO) is szüksége van Magyarországnak olyan szövetségesekre, akikkel a történelmi és kulturális gyökerek révén erősebb, tartósab1 szövetségek alakíthatók ki, mint a gyorsan változó gazdasági és aktuálpolitikai érdekek mentén.

(Nagy Áron, Magyar Nemzet, 2012.05.29. 5.o.)