A kazakisztáni magyaroknak készül, de a nagy ázsiai sztyeppék népeivel való rokonságunknak is mementója lesz a következő generációk számára a Torgaj vidékén június 3-án felállítandó közel 9 méter magas életfa – nyilatkozta Bíró András Zsolt, a Magyar-Turán Alapítvány elnöke, a Kurultáj  főszervezője.

Miért készült ez a kazak–magyar életfa?

– Az ősök emlékét minden hagyományőrző magyar fontosnak tartja, de nem csak a közvetlen ősökét, szülőkét, nagyszülőkét, hanem azokét a távoli felmenőkét, akiknek a kultúránkat köszönhetjük, és mindazt a csodát, amit mi megörököltünk ezen a világon. Ezért határoztuk el, hogy emléket állítunk ennek az eseménynek egy közös ünnep keretében a nagy ázsiai sztyeppén is, ahol a rokonaink élnek.

Milyen fokon?

– Ez a rokonság sokféle. Vannak, akik kulturálisan, vannak akik genetikailag is rokonaink. Ebből a sokaságból az egyik nagyon különleges helyet foglalják el a torgaji medencében élő magyarok. Ennek a népnek a nevét kiejtve szinte teljes a hasonlóság: madjar, magyar. Mindemellett a genetikai kutatások és a forráselemzések bizonyították, hogy ez a népcsoport a magyarok Ázsiában maradt töredéke.

Bíró András Zsolt és Nemes Sándor

Mióta élnek a mai Kazakisztánban?

– Amit biztosan tudunk, hogy nem olyan régen, 350-370 éve élnek a Torgaj vidékén, de a kazak identitás mellett megőrizték a magyar tudatot is. Ennek a közös ősiségnek a kézzelfogható, anyagi emlékeként állítunk életfát a kazakisztáni magyarok szülőföldjén. Az ősi magyar keleti kultúrában, a hitvilágban ugyanis az életfa összeköti a múltat a jelennel és mindezt a jövővel. Ez az egyik leggyönyörűbb jelképünk. Ráadásul egy olyan művész az alkotó, aki a „kezével lát”. Nemes Sándornak a génjeiben van a faművesség.

Milyen egyéb üzenete van ennek az életfának?

– Hirdeti majd, hogy a torgaji madjar törzs, a Kárpát-medencében élő magyarok és a kazakok rokonok. Az őseink nagyon közel álltak egymáshoz és a magyarok ezer szállal kötődnek a nagy ázsiai sztyeppékhez. Köszönet mindazoknak, akik segítettek a megvalósításban. Mi már rég nem fogunk élni, amikor ez a fa még mindig hirdeti, hogy tiszteltük a közös gyökereket, elindultunk az ősök útján.